127746. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárcső

4 127746. A kalódától kiinduló elektronok' a 2 mozaikelektródához közeledve sebességüket elvesztik, minthogy a mozaikelektróda részecskéinek (elektrosztatikus feszültsége a 5 3 katódához képest kicsi, azonban a mozaikelektródától a 18 gyüjtőelektróda felé visszatérő elektronok a 14—15 kitérítőlemezektől és a többi elektródától energiát kapnak, úgyhogy azok a gyüjtőelektródá-10 hoz olyan sebességgel ütköznek, amely elég nagy ahhoz, hogy a gyüjtőelektródábóí szekundérelektronok váltódjanak ki. A 18 gyüjtőelektródábóí kibocsájtott szekunderelektronok legnagyobb része a gyüjlőelek-15 tróda síkjára merőlegesen lép ki és, minthogy a találmány értelmében a 18 gyüjtőelektróda síkja a csőtengellyel és ennek megfelelően a visszatérő elektronok csavarvonalalakú pályáival hegyes szöget zár 20 be, a szekundérelektronoknak a csőtengelyre és a tengelyirányú mágneses mezőre haránliranyban nagy sebességösszetevőik lesznek. E szekundérelektronok nagy haránitárnyú sebességük folytán, 25 nagy amplitúdójú csavarvonalalakú pályákat követnek. Ezeket az elektronokat, amelyek a gyüjtőelektróda és a mozaikelektróda között mintegy másik körbemenő pályán indulnak el, a 20 felfogóelektróda 30 fogja fel, míg azok az. elektronok, amelyeknek valamivel kisebb harántirányú sebességük van és így csavarvonal pályájuk1 amplitúdója kisebb, a 22 hasítékon keresztülhatolnak és a 21 felfogóelektródán 35 gyűlnek össze. Ennélfogva az elektronok számára lehetetlen, hogy a mozaikelektródát újból megközelítsék és esetleg arra felütődjenek, amivel a különböző mozaikelemek fényintenzitásának megfelelő 40 jelben torzítást idéznének elő. A 20—21 elektródák az elektronokat felfogó hatásuk mellett a 14—15 lemezek] elektrosztatikus kitérítőkörzetében lényegileg mezőmentes teret tartanak fenn és 45 egyidejűleg megakadályozzák az elektrosztatikus mezőnek a lemezek közötti kirójtosodását (»fringing«). Ennélfogva a mozaikelektródán lévő elektrosztatikus feszültségelosztás változásai vagy az elek-50 tronágyúra felvitt feszültség kisebb eltérései a kitérítőtérben csak csekély vagy semmi torzítást sem okoznak. A 14—15 kitérítőlemezek közötti mezőmenles tér további biztosítására előnyösnek találtuk, 55 hogy az! 1 burkolat belső falát villamosan vezető anyagból való 26 filmmel vonjuk be, amivel megakadályozzuk, hogy az elektronok a búrafalon összegyűljenek és így a két 20—21 felfogóelektródákat elválasztó térben elektrosztatikus mezőt létesít- ^o sernek. A találmány szerint készített csövek működésénél azt találtuk, hogy a működést meghatározó tényezők^ úgy mint az elektródák kiterjedése, azok távolsága, az elek- ^5 Irodákra felvitt üzemi feszültségek stb. tág határok között változtathatók. A gyakorlati értékekre nézve néhány példaképeni adatot adunk. Azt találtuk, hogy, a 3 katóda [és< a 6 anóda között alkalmazott feszültség 70 előnyösen 50—250 volt. 50 volt alatti feszültséggel működő csöveknél a sugár fókuszbagyűjtése romlik és ilyen feszültségek alkalmazása az elektronágyú elektródáinak és a kitérítőlemezeknek vonalbaho- 75 zásánál nagyobb pontosságot tesz szükségessé. 250 volt feletti feszültségekkel dolgozó csövek működése viszont bizonyos esetekben nem állandó. A tengelyirányú mágneses mező előnyösen 50 és 150 gauss 80 között van. 50 gauss alatt szórt elektrosztatikus mezők folytán bizonyos torzítás léphet fel, míg 150 gaussnál erősebb mező alkalmazása nagyobb kitérítőenergiát és nehezebb tekercsek alkalmazását teszi 85 szükségessé, továbbá az elektronsugár gyengébb fók*uszbagyüjtését okozza a mozaikelektróda szélei mentén. A mozaik elektróda szélessége előnyösen 5 és 7 cm között van; minthogy e lemezek szélessé- 90 gének ugyanakkorának vagy nagyobbnak kell lennie, mint a mozaikelektróda szélessége, ez utóbbi szélességének növelése mindenütt nagyobb csőátmérőt tenne szükségessé. A kitérítőlemezek hossza előnyösen 10 és 20 cm között van, minthogy 10 cm-nél rövidebb lemezek alkalmazása esetén a sugár némi torzítása vagy fókuszból való eltérítése következik be. 20 cm-nél hosszabb kitérítőlemezek viszont a csőnek és a fókuszbagyüjtő tekercsnek hosszát hátrányos módon megnövelik. A leírásban a találmány néhány előnyös kiviteli alakját és olyan katódasugaras adó csőnél való különleges alkalmazását mutattuk be, amelynek fényérzékeny mozaiktípusú ernyőielektródája van. Nyilvánvaló azonban, hogy a találmány egyáltalában nincs a távolbalátó átvitel céljaira, továbbá a bemutatott kiviteli alakokra és mozaik- ,. típusú ernyőelektródás katódasugárcsövekben való felhasználásra korlátozva, hanem a felhasznált csövek tekintetében számos változtatást eszközölhetünk, anélkül, hogy