127680. lajstromszámú szabadalom • Bányatámoszlop oldódó fejjel
2 127686. körülfogja az n támasztőrönköt, amely az m fedőn fekszik fel. Ha a támoszlop az 1. ábrán jobboldalt látható üzemi állásban van, akkor a fedőbe benyomódó n rönk 5 nem engedi, hogy a d éktuskó akár jobbra, akár balra eltolódjék. A d éktuskó eltolódását még azzal is akadályozhatjuk, hogy felső felületén bordát rendezünk el, mely az n rönk húsába vágódik. 10 A támoszlop kiváltása pillanatában, minthogy u kiváltás a tartókilincs felütése útján történik, a d éktuskó helyzete pillanatnyilag nem változik. Ennélfogva az n lámasztórönk egyelőre szorosan a fedőhöz 15 nyomul és; a d éktuskó is felfelé irányuló1 nyomást fejt még ki. Ha azután az n lámasztórönk a fedőtől elvált, vagy a d éktuskó annyira lesüllyedt, hogy már nem érintkezik az n támasztórönkkel, a d tus-20 kó a fedőhöz képest, oldalirányban, elmozdulhat. (Hogy ez az eltolódás az omlásmezővel ellentétes irányban történjék, a d éktuskónak az omlásmező felőli felső olodalélét célszerűen a másik felső oldal-25 élnél alacsonyabbra készítjük.) Ez idő, alatt a kiváltásból nyert energia már felhasználódott arra, hogy a lámoszlop felső a, c része a p nyíl irányában oldalra rőpíttessék. Ha az a, b lámoszlop hosszabbodhat 30 ni eg, úgy: a g kilincs, kiváltásánál a p irányban ugrásszerűen mozdul el, amint ez mind laboratóriumban, mind a lámoszlopnak a bányában való felhasználásakor végzett gyakorlati kísérletek folyamán beiga-35 zolódott. Az ugrás folyamán a lábrész is felemelkedik a fekvőről, úgyhogy rövid időre a támoszlop egészben a levegőben van. Másként áll azonban a helyzet, ha az a, b támoszlopi a találmány értelmében 40 olyan kiképzésű, hogy önműködően meghosszabbodhat. Ez esetben a támoszlopnak csak felső a része röpíthetik tova, a p irányban; az alsó b rész eredé ti helyén érintkezésben marad! a fekvővel és a felső 45 részből annak tovarepülése közben kihúzódik. Minthogy; a b alsórész a támoszlop meghosszabbíthatósága folytán nem vesz részt az ugrásszerű elmozdulásban, hanem csak oldalra billen, a g kilincs működte-50 lésével kiváltott teljes energiamennyiség a Lámoszlop felső részének p irányú gyorsítására használódik fel. Ennek folytán az oldalirányú továbbítás útja is megfelelően nagyobb. Épen az az elérendő cél, hogy 55 t. i- a támoszlop minél biztosabban kikerüljön az omlásmező alól, a szomszédos mező fedője alá. Evégből a felső a oszloprész csőalakú. Az előnyösen valamivel nagyobb q fejlemezzel ellátott b alsórész belenyúl az1 a felsőrészbe. A két rész közé 60 iktatott, alkalmas töltőanyagból való r dugasz viszi át az erőt, az egyik részről a másikra. E célra homokon, tőzegen vagy effélén kívül szénmorzsalék, törecs vagy mosóhányadék is alkalmazható, bár ezek 65 az anyagoki a nagy nyomás hatására rendszerint briketté saj tolódnak össze. A töltőanyagnak ez az összesülése azonban nem hátrányos, minthogy; a rablás a leváló v, d fej segélyével történik, nem pedig az r 70 töltődugasz részleges eltávolítása útján. Ez az r dugasz szab határt az oszlop összenyomhatóságának. Az oszlop viszont az említett módon kihúzható marad. Ennek a kiképzésnek további előnye az, hogy a 75 töltődugasz magasságának változtatásával a támoszlop minden további nélkül hozzáalkalmazhaló a változó telepréteg-vastagsághoz. Hogy megakadályozzuk, hogy a b láb- 80 rész az elröpítésnél egészen ki ne húzódjék az a felsőrészből, a kél részt célszerűen alkalmas módon, el nem válhalóan őszeköljük egymással. Ez lánccal történhet, hasonlóan, minítí a c és d részek összekap- 85 csolása. Célszerűbb azonban, a b rész teljes kihúzását az a 'részből s és t bütykökkel megakadályozni, amelyek a kél rész szétválását csak egy, vagy esetleg több meghatározott helyzetben engedik meg. 90 Ezek azt s és t bütykök az a és b részek egymásba tolását a bajonetzárhoz hasonlóan lehetővé teszik, de csekély elfordítás után meggátolják a teljes széthúzást. Emellett az s bütyök, amelyek az a cső bel- 95 sejében besajtolhatók vagy ráhegeszthetők, különböző szélességűek lehetnek. Célszerűen egy széles s1 bütyköt és egyenlő' vagy változó közökben több keskeny s2 bütyköt rendezünk el. A bütykök közötti u heve- IC zetőhornyok szabadon maradnak. Ezek a hornyok a b oszloplábon levő v bütyköknek felelnek meg. Amikor az a és bé részek a 3. és 4. ábrán feltüntetett helyzetijén vannak, akkor a b láb minden to- 1< vábbi nélkül betolható a csőalakú a részbe. De már csekély kölcsönös elforgatás után széthúzni nem lehet a részeket és főleg rablás közben mem kell az a és b részek nem szándékolt elválásától tartani. 1 Mivel a b láb az oszlop a felső részébe betolódik, lefelé vékonyodó oszlopalakot kapunk, ami a rablásnál megkönnyíti az oszlop elhúzását, különösen akkor, ami-
