127680. lajstromszámú szabadalom • Bányatámoszlop oldódó fejjel

Megjelent 1941. évi augusztus hó 16. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 127680. szám Xll/d. osztály. — H. 10788. alapszám. Bányiatánioszlop oldódó fejjel. Dr. techn. Haarmann Arnold, főmérnök, Brambauer (Németország). A bejelentés napja: 1938. évi október hó 19.* Ismeretesek olyan bányatámoszlopok, melyeknek felső végükön oldódó fejrészük van. Ez a fejrész p. o. a támoszlop felső vége és a fedő között elrendezett tuskó-5 ból áll, amelynek rézsútos érintkező felületét oldható kilincs, kapocs vagy efféle tartja az oszlop felső részének megfelelő felületéhez hozzászorítva. A támoszlopok rablásánál a kilincset felütjük, úgyhogy az 10 oszlop felső része és a tuskó közötti rézsútos felületek egymáson elcsúszhatnak. Ennek következtében a támoszlop felszabadul a kőzet nyomása alól és adott esetben egyidejűleg oldalra vetődik. 5 A találmány szerinti bányatámoszlop roppant egyszerű és célszerű kialakításával tűnik ki. Újdonsága abban van, hogy, a tulajdonképeni támoszlop úgy van szerkesztve, hogy a kioldódó fej leválása után ön-0 működőén meghosszabbodhat. Ha az ilyen tám oszlopot rablásánál az ékalakú tuskóíval e fedőn eltolódás ellen biztosítjuk, hogy így a tulajdonképeni támoszlop felső vége megfelelően nagyobb energiával repüljön 5 oldalra, akkor a lábrész a fekvővel érintkezésben maradhat és csak a felső oszloprész aránylag csekély tömege röpül tova. Az oszlop tehát, mialatt kivetődik, meghosszabbodik, miért is tulajdonképen csak i a felső oszlopvég aránylag csekély tömegét kell gyorsítani, mely azután megfelelően messzebbre vetődik. Ha emellett az oszlop alsó és felső része el nem veszíthetően össze van egymással kötve, akkor utólag* az oszlopot biztos helyről elhúzhatjuk, még akkor is, ha annak alsó végét az esetleg beomló fedő betemette volna. A rajzon a találmánynak egy kiviteli példáját látjuk; ennek ismertetésével kapcsolatban fogjuk a működést közelebbről 40 megvilágítani. Az 1. ábra láinoszlopot dűlő és egy másodika l üzemi helyzetben, részint metszve, ábrázol; a 2. ábra a támoszlop felső részének 45 alsó végét függélyes metszetben és a lábrészt nézetben tünteti fel nagyobb léptékben ; a 3. ábra a csőalakú felső oszloprész; keresztmetszete; 50 a 4. ábra pedig a lábrész Műlnézete. A találmányszerinti bányatámoszlop a a felsőrészből és b alsórészből áll. A felső részen van az oldódó fej elrendezve, mely ékalakú c részből és d tuskóból van ősz- 55 Szetéve. A( c (éss d részek üzemi helyzetében rézsútos f felületeik egymásra támaszkodnak. E helyzetükben a g kilincs tartja meg őket, mely az oszlop támasztó helyzetében (lásd az ábra jobboldali felét)' a d ttiskónak 60 egy "kivágásán hatol át és kalapácsszerűén kiszélesbedő h fejével a tuskó elülső oldalán a kivágásnak alul összeszűkülő része előtt fekszik. Ha az oszlop felső részén csuklósan ágyazott h kilincset felütjük, ak- 65 kor a d tuskó elválhat és ékalakú c résztől, amintt a rajz baloldalán látszik. Emellett a tuskót célszerűen lánc vagy efféle köti össze az ékalakúl c résszel. A d éktuskó felül teknőalakú, ennélfogva 70 K * Ez a nap az 5930/1939. M E. sz. rendelet 2. §-a értelmében a volt cseh-szlovák szabadalmi hivatalnál annak idején tett bejelentés napja.