127631. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sebességében modulált elektronsugárnyalábnak intenzitásában modulált elektronsugárnyalábbá vagy teljesítményárammá való átalakítására
2 121631. nok különböző kezdeti sebességeiből eredő sebességkülönbségeit elkerüljük, míg a modulálás okozta sebességkülönbségek teljes mértékben érvényre jutnak. A talál-5 mány értelmében az elektronsugarat a katódától a felfogó elektródáig terjedő úton egymásután két egymással szembeható, állandó elektrosztatikus vagy mágneses harántmező behatásának tesszük ki és se-10 bességmodulálást a pálya oly helyén eszközlünk, hogy az elektronsugárnak a sebességben modulált részére a haránlmezöknek csak egyike hat. A találmányt a rajz kapcsán magyaráz-15 zuk. A K katódából kilépő és W Webnél thengerrel összetartott elektronsugár pozitív el őf észül tségű, egyidejűleg célszerűen elektronoptikai lencsét alkotó A kilépő re-20 kész, lyuk- vagy hasi tékalakú nyílásán hatol át. Az intenzitásában változatlan clektronsugárnyaláb két B elektrosztatikus kitérítő lemez között halad el. Feltesszük, hogy a baloldali B lemezre oly feszül tsé-25 get kapcsoltunk, amely bizonyos értékkel, például 100 Volttal kisebb, mint az A rekesz feszültsége, míg a jobboldali B kiterítő lemez feszültsége az A kilépő lemez feszültségénél ugyanekkora értékkel na-30 gyobb. Ez a mező a lassúbb elektródák pályáját nagyobb mértékben görbíti, mint a gyors elektronok pályáját. A rajzban —a— betűvel a lassúbb és —b— betűvel a gyorsabb elektronok határhelyzeteit je-35 löltük. A berajzolt elektronpályák görbületi sugarai r11 r 2 és r 3 . Az elektronpályák legyezőszerűen .szétterülnek, úgyhogy a sugár a harántmező körzetében szélesebb, mint azon a helyen, ahol a sugár az A 40 rekeszből kilép. A iSebességn^p;J_ulálást gyűrűalakú, illetőleg üreges henger alakjában kiképezett C elektródával foganatosítjuk, amelyhez például az amplitúdójában modulált, demodulálandó ultranagy frekven-45 ciát és állandó clőfeszültséget vezetünk. E 'hely mögött az elektronsugár második állandó harántmezőbe jut, mely ellentétes értelmű, mint az első harántmező és amelyet a D kitérítő lemezek létesítenek. Az 50 első harántmezővel legyezőalakban szétterülő elektronpályákat ez a harántmező újból összetereli, úgyhogy ezek az elektronsugarak a második harántmező elhagyásakor oly keresztmetszetet töltenek ki, ame-55 lyet csak az elektronoptikai gyújtótávolságok határoznak meg. Előnyös, ha a két harántmezőt úgy méretezzük, hogy egyforma nagy, de egymással ellentétes értelmű kiterítéseket kapjunk. A kisütő pályák végeit E és F lefogó 60 elektródákból álló, pozitív potenciálra kapcsolt elektrődapár alkotja. Ez elektróda nyugalmi potenciálját akkorára vagy valamivel pozitívebbre választjuk, mint amekkora az A rekesz potenciálja, úgy- 65 hogy a C elektródával létesített sebességsmoduláláson kívül az elektronok a pálya hosszirányában gyakorlatilag nem gyorsulnak. Az üzemi feszültségekel úgy választjuk 70 meg, hogy az elektronsugárnyaláb járulékos sebességinodulálás híján, például túlnyomó nagyrészt a két E és F felfogó eleklróda egyikére csapódik. Amint a C gyűrűs elektródára moduláló feszültséget 7o kapcsolunk, úgy ennek az a következménye, hogy a kismértékben gyorsított, illetőleg lassított elektronok a két lemez; közötti árameloszlást megváltoztatlak. A felfogó elektródák áramkörébe iktatjuk r Z kimenő ellenállásokat és az ellenülemben dolgozó ellenállások egyikéről, vagy azok mindkettőjéről levesszük a kimenő leljesílményt. Ha a moduláló C elektródára amplitúdójában modulált, nagyfrekvenciájú váltófeszültséget vezetünk, akkor a Z kimenő ellenálláson, a hordozó rezgések kiszűrése után a modulációs frekvencia ütemében ingadozó feszültségeket kapunk. A berendezés ennek következtében mint detektor működik. Célszerű, ha a B, illetőleg D kitérítő lemezeket, mely utóbbiak a gyűrűs C elektróda és az E, F felfogó elektródák között 95 fekszenek, görbe füleletük alakjában: képezzük ki, mert ilymódon ezeket a lemezeket egymáshoz közelebb rendezhetjük el és azokkal a kitérítő mező '10 nagyobb erősségeit érhetjük el. Ha a kitérítő lemezeket nem az elektronpályák görbületéhez simuló alakban, hanem síkok alakjában képeznök ki, úgy azokat egymástól nagyobb távolságokban kellene elrendeznünk ahhoz, hogy a sugarak a lemezeket ne súrolják. A példában alkalmazott két elektrosztatikus harántmező helyett mágneses harántmezőkkel is dolgozhatunk, illetőleg a berendezésben egyidejűleg használhatjuk egy ** elektrosztatikus és egy mágneses harántmező kombinációját. Nem szükséges, hogy az elektronsugár sebességmodulálását a sugárnak a második
