127583. lajstromszámú szabadalom • Fekhellyé alakítható ülőbútor

Megjelent 1941. évi augusztus hó 1. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 127583. szám. VIII/c. osztály. — F. 9188. alapszám. Fekhellyé alakítható ülőbútor. Fried Izidor kárpitosmester, Budapest. A bejebntés napja: 1940. évi május hó 17. Ismeretesek már fekhellyé, különösen kettős ággyá alakítható, oly ülőbútorok, melyek nappali használatban kanapé ala­kot mutatnak, hordfelülelük azonban oly 5 módon bővíthető ki, hogy szükség esetén két személy számára elegendő fekhelyet iryújt. Az ilyfajta ülőbútoroknak gyakran kihúzható ágyneműtartó-fiókjuk van, mely rendszerint arra is való, hogy kihúzott 10 állapotában a létesített fekhely egy részéi alátámassza. Ismeretesek már olyan meg­oldások is, melyek a hordfelülelek alátá­masztását az ágyneműtarló-fióktól függet­lenítik, mint pl. a 119797. és 1213R7. számú 15 magyar szabadalom szerinti szerkezetek, de ezek a gyakorlatban, kezelésük nehézkes­sége miatt nem terjedlek el. A találmány célja ez utóbb említett cso­portba tartozó, fekhellyé átalakítható ülő-20 bútorok továbbfejlesztése a gyakorlat által megköveteli, egyszerűbb kezelhetőség és tisztán tarthatóság érdekében. A találmány különösen az egymással összeműködő, de egyébként egymástól füg-25 geilen, külön darabot alkotó bútorvázré­szekre vonatkozik, míg a kárpitozott fek­vőfelület kialakítása, magában véve ismert módon, pl. a 123793. számú magyar sza­badalmi leírás szerint, az ülőfelületből, az 30 ehhez csuklósan kapcsolt fejtámlából és az ülőbútoron elhelyezett párnából történik. A kitűzött cél elérésére a találmány sze­rinti, fekhellyé alakítható ülőbútor váza, a l'ejlámlakereStől eltekintve, lényegében, há­rom főrészből áll, nevezetesen a szorosabb 35 értelemben vett bútorvázból, az ennek tar­tólécein nyugvó és azokon mozgatható, az ülőfelület felkárpitozására való üléskeret­ből, valamint a butorváz további tartólé­ceire támaszkodó, merev lábpárral felsze- 40 reit, kihúzható lábkeretből. E három rész egymástól független, külön darabot alkot, de megfelelő helyen elrendezett menesz­tők és mozgáshatárolók, mint pl. peckek, orrok, ütközők, hornyok stb. révén alkal- 45 mas arra, hogy az egyik rész elmozgatása a másik résznek kellő mérvű elmozgását von­ja maga után. A felsorolt három részhez járulhat még a lőlük szerkezetileg teljesen független, előnyösen, a padlóra támaszkodó 50 és gördülőszervei révén bárhova gördíthető ágyneműtarló-fiók, mely az ülőbútor alatt foglal helyet. A találmány szerinti ülőbútornak fek­hellyé alakítása a lábkeret kihúzásával tör- 55 ténik, mely menesztők, pl. peckek alkalma­zása folytán, meghatározott út megtétele után, az üléskeretet is magával viszi. Ezzel egyidejűleg a már említett fejtámla is, is­mert módon, megfelelő helyzetbe kerül és 60 a butorváz hosszanti támasziólécén meg­támaszkodik, amint ez a 121367. számxi magyar szabadalomból ismert. Ha a láb­keretet, illetőleg üléskeretet így kihúzva, megfelelő helyzetbe hoztuk, a továbbmoz- 65 galást ütközők akadályozzák. Az ülőbútor­rá való visszaalakítás az említett két keret ellentéles értelmű mozgatása (betolása) út­ját történik.

Next

/
Thumbnails
Contents