127530. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gázkeverékek elemzésére

1275ÍÖ. 5 oldaton áthaladó, adott szénsavmennyiségi az oldat villamos vezetőképességének aránylag nagy változásait vonja maga után. g Ennek megfelelően az —51— és —52— kamrákban foglalt oldat mennyiségét célszerűen a lehető legkisebb értéken, előnyösen 15—30 cm3

között és az oldat koncentrációját igen kis értéken tartjuk. 10 Használhatunk hidroxidokat, pl. nátriumhidroxidot is, amely a szénsavgázza] reakcióba lép és a reakció következtében az oldat vezetőképessége megváltozik. Mivel a karbonát-ion vezetőképessége lénye-15 gesen kisebb az említett reakcióban, mint a hidroxid-ioné, az oldat vezetőképessége csökken és e csökkenés megmérhető. Ez a módszer inkább oly esetekben alkalmazható, amikor nincs szükség nagy érzé-20 kenységre, vagy pedig az érzékenység finomabb villamos méréssel érhető el, minthogy a reakció oldhatatlan reakciós termék távollétében, enyhébb lefolyású. A találmány szerinti eljárás foganatosí-25 tásánál a következőkép járhatunk el: Az —51— és —52— kamrákat, az —50— szintig, mely közvetlen az —53— vezeték alatt fekszik, desztillált vízzel töltjük meg, melyhez a fentebb felsorolt hidroxidok 30 valamelyikének csekély mennyiségét, pl. egy cseppet adunk, miáltal az —51— és —52— kamrákban lévő folyadékban foglalt hidroxidot a kívánt, igen kis koncentrációra hoztuk. 35 A —46— izzószálnak a kívánt hőfokra hevítése és az —1— gáztartály felőli —24— és —31— szelepek elzárása után, a —25—• szivattyú útján, a rendszeren levegőt hajtunk át, melynek mennyiségét a —43— 40 mérő méri. Ez a levegő a —47— cső végéből lép az —52— kamrába és az —58— spirál cső tekervényei között (vagy pedig, a 2. ábra szerinti —52a— spirális-kam: rán át) buborékokban száll felfelé. A gáz 45 büborékoló hatása az oldatot az —52— kamrában az —50'— szintre emeli és szivattyúzó hatást fejt ki úgy, hogy az —51— és —52— kamrákat megtöltő oldatot, a rajzon nyilakkal jelzett irányban, kerin-50 gésbe hozza, mimellett a gázfelesleg a likacsos —56— dugón és —59— szellőzőcsövön át távozik. A —60, 61— és —62— elektródákhoz, a rajzon feltüntetett áramkör útján, egyenáramú, kommutált vagy 55 előnyösen váltakozó feszültséget vezetünk, mire az elektródák között igen kis erősségű áram folyik, minthogy az oldatnak, amelybe az elektródák merülnek, igen kicsiny a koncentrációja. Az oldatnak az árammal szemben kifejtett ellenállását a 60 —71— galvanométerrel mérjük. Ezt a műveletet addig folytatjuk, míg az egész rendszer egyensúlyba nem jön és az áthaladó, gáz térfogategységére eső vezetőképességváltozás értéke, melyet a —71— galvano- 55 méter jelez, nem állandósul. Erre a —25— szivattyút leállítjuk, a —41— szelepet elzárjuk, a —31— és —24— szelepeket pedig nyitjuk. Azután a —7— szivattyút 'megindítjuk és levegőt nyomunk a külső 70 —3— zsákba. Ezzel a gázmintát a —2— zsákból kinyomjuk; a gáz áthalad a —41 és —42— tornyokon, ahol természetes szén -dioxidtartalmától megszabadul, azután a —43— mérőn és a —45— égési kamrán 75 halad át, amelyben a gázban foglalt szénhidrogének széndioxiddá alakulnak át és az —52— adszorpciós kamrán, amelyben a széndioxid, karbonát képzése céljából, a hidroxid-oldattal reakcióba lép, miköz- go ben a folyadékot, mint előbb, az —51— 'és —52— kamrákban keringtetjük. Amint a nagymértékben disszociált vagy ionizált hidroxid-oldat fokozatosan oly karbonátnak gyengén ionizált oldatává alakul át, 85 melynek oldhatósági szorzata igen alacsony, a —60, 61— és —62— elektródák! között átmenő áram erőssége fokozatosan csökken és a —71— galvanométeren tetszőleges, kívánt időközökben végzett leöl- 90 vasások az —51— elektródacellában növekvő ellenállás-értékeket jeleznek. Ha ismerjük az eredeti hidroxid-oldat, mennyiségét és ekvivalens vezetőképességét, az oldaton bizonyos idő alatt áthaladó; 95 gáz mennyiségét, az elektródacella ellenállását és a potencióméter-leolvasásokat, akkor a gázban elégés után jelenlévő széndioxid-koncentráció és így az eredeti gázminta szénhidrogén-koncentrációja is ki- 100 számítható. Ha a talajgázokban nem csupán ezt a koncentrációt, hanem a metánnak az etánhoz és nehezebb szénhidrogénekhez való arányát akarjuk meghatározni, akkor a kö- 105 vetkezőkép járhatunk el: A —15— szelepet elzárjuk, a —14— szeszeiepet nyitjuk és a gázmintát a —18— tartályban cseppfolyós levegőbe merülő —17— spirálison vezetjük át. Ezáltal az no etán és az összes nehezebb szénhidrogének kondenzálódnak, a metán ós a minta nemkondenzálható gázainak maradéka pedig a —45— égési kamrán, valamint az