127361. lajstromszámú szabadalom • Eljárás barázdás- és vasúti síneknek kompound acélból való előállítására

2 127361. leöntése utáni eltávolítására legkedvezőbb pillanat tehát az, amikor a megdermedt felületi réteg csak oly vastag vagy oly • szilárd, hogy azt a folyékony vagy meg-5 ömlött fém nem tudja áttörni, azonban még nem oly vastag, hogy az öntecs belsejében lévő, folyékony acélt vagy megömlött fémet a második öntésből származó, megömlött fémmel a két acélfajta 10 közötti, tökéletes egyesülés vagy összehegedés elérése végett való kölcsönhatásai ban akadályozná. Ugy találtuk, hogy az az idő, amelynek ez állapot elérése végett cl kell telnie, például körülbelü 20 15 tonna összsúlyú, oly öntecs esetébeny amelyben az első öntésből származó acél siilya körülbelül 5—6 tonna, az először öntött öntecs létesítéséhez felhasznált, megömlött acél hőmérséklete szerint 8—-10 2o perc. Kisebb súlyokkal kapcsolatos kompatindöntéskor az idő megfelelően rövidebb. Gyakorlatban az eljárást úgy foganatosítjuk, hogy például alkalmas eszközök, például koksz bedobásával, az első 25 öntésből származó öntecset lehetőleg sokáig folyékony állapotban tartjuk, majd tapintó rúddal meghatározzuk a felületi réteg vastagságát, amikor e réteg tapasztalai alapján megállapítandó állapotot ért 30 el. Ekkor valamennyi azonos alakú és azonos anyagú, hátralevő öntecs öntésekor azonos öntési feltételeket tarthatunk be. Minthogy a hülés viszonylag gyorsan 35 terjed az öntecs közepe felé, mihelyt az, először leöntött öntecs felületének hűtése megkezdődött, az eljárás sikere szempontjából fontos, hogy az alkalmazóit válaszfal alakja lehetővé tegye annak a kokil-40 Iától és az először leöntött fémöntecis felületétől való könnyű elválasztását és így a másik fémet a döntő pillanatban a kokillába vezethessük. Ezért célszerűtlen oly válaszfal alkalmazása, mely alakja követ-45 kéziében a kokillában a nagy hőmérsékletű izzás miatt jelenlékenyen kitágul és megrekedhetne, jóllehet a válaszfal alakja olyan lehet, hogy az kokillából közönséges hőmérsékleten könnyen eltávolítható. A 50 találmány szerinti eljárás szempontjából ezért szükséges, hogy a válaszfal minősége és alakja következtében bizonyos rugalmassággal rendelkezzék, mégpedig úgy, hogy kitágulása következtében ne nyomód-55 jék nagy nyomással a kokilla falaihoz; szükséges továbbá, hogy a válaszfalnak szögben meghajlított vagy hasonló, oly alakja lehessen, melynek révén az először beöntött fém hülésekor jelentkező, zsugorodó hatás következtében a fém az az- 60 zal szomszédos válaszfal felületéről könynyen elválasztható. A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módja abban van, hogy, a kokillába előbb kemény acélból való, oly 63 öntecset öntünk, amely a kokillát csak részben tölti meg és keresztmetszetét egyik oldalról válaszfal határolja, melynek oldalsó részei a középső résztől eltérnek és azzal tompaszöget zárnak be, mégpe- 70 dig oly módon, hogy a kokillában, célszerűen, trapéznek megfelelő keresztmetszetű kamra létesül. A válaszfalat eltávolítjuk, amikor a keményacélból való öntecs a felületen megdermedt vagyis az 75 a közepén még folyékony, majd a lágyacélt felülről vagy alulról eszközölt ön- ! téssel azonnal leöntjük és ezzel a kokilla megmaradt részét kitöltjük. A keményacél például körülbelül 0.8"/o szenet, 0.8 80 mangánt, körülbelül 0.25°/o szilíciumot, kis mennyiségű foszfort és kenet és a maradékban vasat tartalmazhat; szükség esetén krómmal, molibdénnel, vanádiummal, nikkellel és hasonló tulajdonságú elemek- 85 kel van ötvözve; a lágyacél viszont szokásos folytacél lehet, amely körülbelül 0.25—0.300/0 szenet tartalmaz. A keményebb acél öntecsének keresztmetszete U-alakú is lehet, amikoris a ke- 90 rcsztmetszet szárai a kokilla belseje felé irányulnak és az öntecset oly válaszfal segítségével öntjük le, amely később leírt módon húzható ki. Az előbbi, vagyis alapvonalával a ko- 95 killafalon nyugvó trapéznek megfelelő keresztmetszettel kiképezett alak barázdás sínek előállítására készült, míg a másik, vagyis az U-kereszlmetszetű alak Vignolsínek előáUílására való; ha pedig U-alakú ic keresztmetszetiéi kiképezett, két oly öntecset állílunk egymással szembe, amelyeknek szárai egymás felé esnek, akkor az U-kcrcsztmctszelű alakot kettős fejű, úgynevezett »bull-head«-sínek előállílá- ic sara alkalmazzuk. Az eljárást olymódon módosíthatjuk, hogy az U-alakú keresztmetszet a kokilla üregének nagyobbik részéi foglalja el, amelybe a lágyacélt öntjük, amikoris az 11 U-alak szárai nem érnek teljesen a kokilla szemben levő oldaláig. Ilymódon oly barázdás sínek állíthatók elő, amelyeknél a lágyacél a keményacélt úgy veszi körül,