127330. lajstromszámú szabadalom • Lövedékek álcabiztosítékának működését biztosító szerkezet

2 127330. hordozó mozgásba kerül és a negatív gyorsulás hatására folytatja e mozgását. Az eltolódás bizonyos ideig tart, miközben elérjük az álcabiztosítást. Ehhez a —9— 5 hordozó oly mérvnyire tolódik el, hogy a gyújtó tűje átüthesse a csappantyút. Magától értetődik, hogy mind a —9— csappantyúhordozót, mind pedig az előbbi —1, 2—- golyókat, szállítás közben valamely 10 tetszőleges, ismert módon rögzítjük és p. o. csupán ellövéskor oldjuk fel c rögzítést. A 3. ábra szerint, a —7— pályára kiterjedő kezdőimpulzust az egész —4— sze-15 lencének adjuk, amely össze van kötve a —11— rekesztődugattyú —6— alzatával. Ily módon a —4— szelence mozgása átszármazik a —11— dugattyúra is, amelynek a kellő kezdeti sebességet adjuk. Erre 2o íi —11— dugattyú, tovább mozogva, a szaggatott vonallal jelölt —13— állásba jut és lehetővé teszi, hogy a láng a —15— nyíl irányában, a —14— és —3— csatornákon át, keresztülcsapjon a gyujtócsappantyú-25 ll0Z A 4. ábra oly kivitelt mutat, ahol a biztosító elemekként szereplő —1— és —2— golyóknak közvetve adunk kezdeti sebességet, még pedig csupán a —4— szelencének 30 ezeken az elemeken való súrlódása révén. Ez esetben a —4— szelence elsütéskor —7— távolságnyira tolódik el, miáltal az —5— rúgó megfeszül. Ez a rúgó, a —4— szelence felszabadítása után, ugyanily 35 mérvben tolódik el. A szelence ekkor, súrlódás révén, magával viszi az —1— és —2— golyókat és így a kívánt kezdeti sebességet adja nekik. Az 5. ábrabeli elrendezés szerint, va-40 lamely tömeg, még pedig a megrajzolt esetben a —17— hüvely lökése adja a kezdeti impulzust az egész —4— szelencének, amelyre; viszont a —18— rúgó hat. E réven, az alsó —6— zárás, ill. támasz-45 ték közvetítésével, a —9— csappantyúhordozó is mozgásba jut. A —17— hüvelynek legalsó állásába lövelődése folytán a —19— golyó kibukik, úgyhogy a —17— hüvely, az ellövés és az ennek révén reá hárult 50 gyorsulás folytán, zavartalanul elmozoghat felső végállásába, ahol a —21— karimának ütközik. A —22— rúgó segíti a —17— hüvely e (mozgását. E hirtelen mozgás egyszersmind a —18— rúgó hatásának alá-55 vetett —4— szelencének is impulzust ad és az egy vagy több —23— biztosítógolyö ugyancsak felszabadul, úgyhogy a —9— csappantyúhordozó teljesen szabaddá válik. A 6. és 7. ábra oly kiviteli példákat; 60 tüntetnek fel, amelyeknél külön —25— hüvely előretolódása szabadítja fel a gyújtót. A 6. ábra szerint, —26— elemek tartják a —25— hüvelyt biztosító helyzetében. 65 Ezeket az elemekel a —28— rúgó hatásának alávetett —27— gyűrű szorítja le. Az ellövéssel járó hirtelen megrázkódtatás a —29— kúpon fogja fel a —27— gyűrűi, amely ekkor felszabadítja a —20— ele- 70 meket és e réven a —25— hüvelyt is. Egyszersmind megfeszül az —5— rúgó, amelynek —7— mérvnyire való visszapattanása adja a kívánt kezdeti impulzust a —25— hüvelynek. 75 Ezzel szemben, a 7. ábrabeli példa szerint, a —25— hüvely kezdősebessége a —27— gyűrű lökéséből adódik, amely legalsó végállásában felszabadul és mind a —26— elemeket, mind pedig a —25— hü- 80 velyt felszabadítja. A —25— "hüvely ily módon kapott kezdeti sebességével mozog tovább, mígnem bizonyos kívánt biztosító idő elmultával felszabadítja a —26— biztosító elemeket és ezek révén a —33— 85 tűt is, amint ez a 6. ábrából kivehető. A felhozott példák korántsem merítik ki a találmány valamennyi kiviteli lehetőségét. A felliozottakból tehát kivehető, hogy olyként kapjuk a kezdő impulzust, 90 hogy a lövedékre ható pozitív gyorulás pillanatában vagy ennek tartama alatt, megfeszítünk bizonyos rugót, amely igen rövid, képletesen szólva virtuális mozgást végez. Ez a rúgó a pozitív gyorsulás el- 95 multával ama célra szabadul fel, hogy a tekintetbecső tömeget, közvetlenül vagy közvetve, egyenesvonalú mozgásba hozza. Másfelől olyként érhetjük el ugyanezt a hatást, hogy ama pillanatban, midőn 101 a lövedék elhagyja a csőszájat, valamely viszonylag csekély tömeg válik szabaddá, amely lökésével, közvetlenül vagy közvetve, impulzust ad a biztosítótömegnek és egyenesvonalú mozgásba hozza ezt. <o! Magától értetődik, hogy a biztosító vagy aktiváló tagoknak nem szükséges feltétlenül egyenesvonalú mozgást végezniök, hanem hogy azok tetszőleges pályán, pl. forogva, stb., mozoghatnak. E mozgás kez- m detét bizonyos jelenségekből, mint pl. valamely hirtelenül felszabaduló erőből, azaz impulzusból, lökésből, stb. származtatjuk le, amely jelenség csupán igen rövid pá-