127262. lajstromszámú szabadalom • Átállítószerkezet önműködő vasúti légnyomású fékek vezérlőszelepeihez

127 262; 3 hengerben a nyomás meghatározott csekély értéket ér el, a nyomás a (14) tér felől a (13) ellendugattyúra hat, mely felemelkedve a (12) mérlegkarra és ennek 5 közvetítésével a (6) fojtódugattyúra nyomást gyakorol, mely fojtódugattyút így a viszonylag nagy keresztmetszetű ellendugattyú ereje könnyen a kidudorított harántfalba olyan mélyen benyomul, hogy az 10 a szintén jelentékeny keresztmetszetű (5) megszakítódugattyúhoz támaszkodik. A (7) bebocsátószelepnek ez a helyzete a féknyomás emelkedő görbéjének felel meg, mert ez a (7) bebocsátószelep még 15 nincs zárva és annak kúpos (21) karimája körül átterjedve, a (8) fészek alatt fojtva a kúp átmérőjének megfelelően addig megy át, míg a fékhengerben a (30) ellendugatytyúra gyakorolt nyomás az (5) megszakí-2o tódugattyú ellenállásál is leküzdi, ezt a kidudorított harántfalba benyomja és a (7) szelepnek további lesüllyedését és fészkére való ülését lehetővé teszi, minekfolylán levegőnek a fékhengerbe való további be-25 lépése megszűnik. Ebből az ismertetésből látható, hogy a nyomásnak á fékhengerben uralkodó végleges nagysága a (12) mérlegkar karjainak viszonyától függ, mely mérlegkár (22) 30 szánjában és pedig a mérlegrúgók lenyoihási fokának megfelelően önműködően eltolható. Ezenfelül a fékezés menete, azaz a fékhenger nyomólevegővel való töltésének tartama attól függ, hogy a levegő b'e-35 bocsátásakor a (7) bebocsátószelep, különösen kúpos karimája a (8) fészek felett milyen magassági helyzetet foglal el. A (12) mérlegkarnak (23) lerézselése van, mellyel a megszakítódugattyúhoz támasz-40 kodik. Ha a mérlegkar a rajz szerint balra tolódik, akkor a karok viszonya úgy változik, hogy a (13) ellendugattyú az' (5) megszakítódugattyú ellenállását .könnyebben, azaz a fékhengerben uralkodó kisebb 45 nyomásnál küzdi le, ami csekélyebb terhelésű kocsinak felel meg. Emellett azonban a (23) lerézselés folytán eltolt (7) dugattyú (21) kúpja mélyebbre süllyed és a levegő átmenetét annyival jobban fojtja, 50 hogy a fékhenger töltése ennél a csekélyebb töltésnél is megközelítőleg annyi ideig tart, mint a szomszédos, esetleg jobban terhelt kocsi fékhengerénél. A tartamnak e szabályozása hosszú vonatok 55 egyenletes és sima fékezésére igen jelentős. A fékezés oldása tudvalevőleg azon alapszik, hogy a mozdonyvezető a vonat csővezetékében uralkodó nyomást fokozza és így a (12) mérlegkarra ható erők beállott egyensúlyát zavarja. Az (1) dugaty- 60 tyúra felülről ható nyomás fokozódik, amikor is a mérlegkar, úgyszintén a (11) dugattyú lesüllyed és ennélfogva a mozgó (10) fészek is lesüllyed és a (7) szeleptől úgy válik külön, hogy a levegőnek 65 a (24) csatorna körül a légkörbe való kilépését megszakítja. Ez a megszakítás sem történik mindig szabadon, hanem fojtva és pedig úgy, hogy a (11) dugattyú vájatába a (7) "szelep kúpos; (28) végével jut 70 (lásd 2., 3., 4. és 5. ábrákat), mellyel épen a fojtást végezzük. A (28) kúp a (21) kúphoz viszonyítva fordított elrendezésű és ezért a (21) "kúphoz hasonlóan a (11) dugattyú süllyesz- 75 lése a (28) kúp esetében is nagyobb fojtást jelent. , Az eddigi vezérlőszelepeknél a (12) emelőkart mindig egy darabból alakították ki és ezért a (23) lerézselés és az emelőkar 80 felső éle szilárdak és kölcsönösen állandók voltak. A találmány értelmében a (23) lerézselés a mérlegkaron a korábbival azonos kialakítású marad, ezenfelül azonban a moz- 85 gó (18) lovasban második (25) lerézselés! rendezünk el, amikor is a (25) lerézselés helyzete e lovas eltolásával kívülről beállítható, pl. ismert eszközök, így (17) csavarhorony, (16) vonórúd, (15) emelő és 90 máseffélék segélyével. Csupán a (23) lerézseléssel vált lehetségessé, hogy az emelőkar eltolásakor önműködően csak a fékezés erőssége változik a kocsi terhének megfelelően. 95 A lovasnak a találmány szerinti eltolásával és "ennélfogva a (11) dugattyú és a (7) szelep magassági helyzetének változtatásával is változtatható a fékezés időbeli menete, függetlenül attól, hogy a mérleg- 100 kar mely helyzetet vesz fel, azaz más szóval a fékezési időket változtathatjuk és emellett a fékezés önműködő szabályozását a kocsi terhelési fokának megfelelően akadálytalanul fenntartjuk. 105 A találmány értelmében a (25) lerézselés különösen úgy állítható be, hogy a (21) és (28) kúpok (lásd a 2. és 3. ábrát) magassági helyzetük változtatásakor, mely a fékezés és annak oldás közben követke- IJO zik be, a megfelelő (8) és (19) pontokhoz mindig viszonylag közeli helyzetben lesznek, úgyhogy a fékezés és a fékoldás menete lassú (fojtott) lesz és, a lovas és így