127209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyűfémekből és ezek ötvözetéből álló munkadarabok korrózióállóságának növelésére anódos fluorozással

Megjelent 1941. évi július hó 1, MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÖSAG SZABADALMI LEÍRÁS 127209. szám. XVI/e. osztály. — F. 8884. alapszám. Eljárás könnyűfémekből és ezek ötvözetéből álló munkadarabok korruxíóálléságának növelésére anódos oxidálással. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja: 1937. évi június hó 5.* — Németországi elsőbbsége: 1936. évi szeptember hó 25. Ismeretes, hogy könnyűfémeken, kiváltképen alumíniumon és annak ötvözetein anódos oxidálással korróziót gátló oxidos bevonatokat létesítenek. Elektrolitokként 5 többek között kénsav, oxálsav, foszforsav, krómsav, illetve ezek sóinak oldatait használják, melyekhez adott esetben egyéb anyagokat is adnak, amelyek a keletkezett oxidréteg mechanikai és kémiai ellcnálló-10 képességét, valamint tömörségét befolyásolják, pl. citromsavat, titánsókat, vízben oldható szénhidrogéneket, polialkoholokat A kapott védőrétegek többé-kevésbbé likacsosak, úgyhogy ismert eljárásokkal való 15 utólagos tömörítés mindig szükséges. Ugy találtuk, hogy könnyűfém ötvözeteknek, kiváltképen alumínium-magnéziumötvözeteknek anódos oxidálásakor már az elektrolitos kezelés alatt, tehát utólagos 20 tömörítés nélkül kemény, szilárdan tapadó és rendkívül tömör bevonatokat kapunk, ha a víz helyett oldószerként alkoholt használunk. A sók, illetve savak oldószerként különösen alkalmasaknak bizonyul-25 tak a többérlékű alkoholok, mint glikol, glizantín (etilénglikol) és hasonlók. Ekként pl. 20—30 o/o-os glizantin-oxálsav-oldatb'an utólagos tömörítés nélkül is kémiailag ellenálló és nagy mechanikai szi-30 lárdságú oxidrétegeket kapunk, amelyek az alatta levő fémet korróziós befolyásokkal szemben messzemenően védi. Hasonló előnyöket nyújt egy és/vagy többérlékű alkoholok keverékeinek a ,hasz-35 nálata. Az anódos oxidáláskor alkalma* Ez a nap az 5930/1939. M. E. sz. szabadalmi hivatalnál annak idején telt bejelenté zott, általában semleges kémhatású oldatokat anélkül, hogy a kapott oxidréteg előnyös tulajdonságait károsan befolyásolnék, gyengén savanyúan, vagy gyengén alkálikusan is tarthatjuk. 40 A szükséges feszültség 60—80 Volt, a kezdeti áramerősség mintegy 2 Amp/dm

2. A kezelési időtartam a fürdő hőmérséklete szerint változik, átlagban mintegy 30 perc. Számos vizsgálattal megállapítottuk, hogy 45 az oxidos bevonatok tömörségük és mechanikai szilárdságuk tekintetében annál jobbak, minél magasabb a fürdő hőmérséklete, mimellett mintegy 100 C° körüli hőmérsékletek különösen előnyöseknek bi- 50 zonyultak. A magas hőfok az elektrolitban fellépő áramhő folytán rendszerint magától beáll. Oldószerként alkoholok, kiváltképen a többérlékű alkoholok alkalmazásának a 55 vízzel szemben való előnye abban van, , hogy az oxidrétegek elektrolitos előállításánál, pl. glikololdatokban minden nehézség nélkül 100 C és e fölötti hőmérsékleteket alkalmazhatunk anélkül, hogy az 60 elektrolitnak gyakorlatilag jelentős elgőzölgési veszteségeitől kellene tartanunk. Korrózióval szemben védő, jól tapadó bevonatoknak könnyufemötvözeleken anódos kezeléssel való előállítására különösen 65 alkalmasnak az oxálsavnak glikolban való oldatából álló elektrolit bizonyult. A találmány szerinti eljáráshoz, mint az összes eddig ismert hasonló eljárásokrendelet 2. §-a értelmében a volt cseri-szlovák s napja.