127151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy szívósságú hideg állapotban való ridegségre, öregbítésre és kéktörésre csekély érzékenységű acélnak bázisos Siemens-Martin-kemencében való előállítására

2 127151. ismeretes, a fürdőben a szénnel egyensúlyban levő maradékoxigén eltávolítása. Dezjoxidálő szerekként — eltekintve a csak kivételesen használt széntől — oly forróöt-5 vözeteket választanak, melyek fémjei azoknak az oxigénhez való, a vasénál nagyobb affinitásuk következtében az oxigént magukhoz ragadják. A szén kivételével valaínennyi dezoxidáló szer szilárd vagy 10 cseppfolyós termékeL alkol, amelyek heterogén állapotban részben finoman eloszló alakban a megdermedési folyamai titán is az acélban rekednek és az acél ismert nem-fémes záródmanyainak egy ré-15 szét alkotják. E záródmányok, mint ismeretes, az acél technológiai tulajdonságait rontják és hosszirányú repedésekre való hajlamosságot és az edzés alkalmával való érzékenységet okozhatnak és váltakozó 20 igénybevételek alkalmával legtöbbször a kifáradási törés kiindulási helyei. Evégből Eilender szerint oly szerekkel való dezoxidálást, amelyek szilárd dezoxidációs termékeket alkotnak, lehetőleg kerülni kell. 25 A fürdő előkészítési folyamatának vége felé való szokásos dezoxidálás további hátránya az a tény, hogy például ferromangán alkalmazásakor az oxigén tökéletes eltávolítása még nagy adalékok esetén is 30 lehetetlen, minthogy mindig csak meghatározott egyensúlyi állapot érhető el. E miatt oly fémekkel való fokozatos dezoxidálást alkalmaznak, melyeknek az oxigénhez való növekvő affinitásuk van és így 35 például nagyobb alumíniummennyiségek hozzáadása útján igen oxigénszegény acél állítható elő. E dezoxidáló eljárás hátránya mindamellett még ekkor is megmarad, minthogy éppen az alumínium termékei, 40 az alumíniumoxid, az acélban finoman diszpergált állapotbari emulziószerííen könnyen visszamaradhatnak. Ha az említett eszmefuttatásokat öszszefoglaljuk, akkor a bázisos kemencékkel 45 végzett eljárásokat körülbelül a következőképen jelölhetjük: eljárás, melynél a fürdő oxidálása önmagától és a dezoxidálás forróötvözetek hozzáadása útján kényszerűen közvetetten megy végbe, ami-50 kőris leginkább szilárd vagy folyékony termékek képződnek, amelyek az acélban könnyen visszamaradnak. Ezzel szemben Mars szerint a légelykemencés eljárás és hasonló módon a savas Siemens-Martin 55 eljárás a frissítési folyamat befejezése után kiváló példája az oly eljárásoknak, melyeknél a dezoxidálás önmaga ló! megy végbe.. A savas eljárásoknál meghatározott feltételek betartása esetén az oxigénnek az acélban levő utolsó maradékai vasoxi- 60 dulkénl a betét kovasavával vassziíikát állékony vegyületét alkotják, amely a salakba megy. A tiszta vas hatása következtében egyúttal a betétből is redukálódik szilícium és ez a szilícium magához ra- 65 gadja az. oxigén utolsó maradékait. Ez az önmagától végbemenő dezoxidálás, amelynél az acélban semilyen vagy csak igen. kevés termék marad vissza, az oka Mars szerint részben a savas acíl kiváló tulaj- 70 donságainak. Az új eljárás a savas és a bázisos kemencével foganalosííolt eljárás között van annyiban, amennyiben az — párhuzamosan a szilíciumnak a savas kemencebvli 75 szerepével — a bázisos kemencében a mangánt arra kényszeríti, hogy az a fürdő előkészítésének egész folyamata alatt bizonyos mértékben önmagától végbemenő dezoxidálásban vegyen részt. A mangán- 80 |nak a kénteleníted folyamatok és a szokásos dezoxidálás szabályozása alkalmával röviddel a csapolás előtti fontos szerepe önmagában ismeretes. Az is ismeretes, hogy a betéthez nagymennyiségű mangánt, 85 adnak, ha nagyértékű acélt akarnak megpmleszteni. Lágy acéloknak a bázisos Siemens-Martin-kemencében való előállításakor azonban a betét mangántartalmát lehetőleg 1.5»/o alatt tartják, minthogy, amint 90 Killingnek bizonyítania sikerült, a mangánkihasználás és ezzel az eljárás gazdaságossága a mangántartalom további növ«< lésekor igen erősen csökkent. A találmány szerinti eljárásban Ludalo- 95 san eltérünk a szabálytól és megnövelt mangánadalék útján az acéltól már az oxidációra való tekintettel lehetőleg gyorsan foganatosítandó beolvasztás alatt nagy oxigénmennyiségeket távol tarlunk, minthogy 100 előbb túlnyomó mértékben mangánt salakosítunk el. A beolvasztás alatt képződő iszapban valószínűleg már oly reakciók mennek végbe, amelyek mangánoxid redukcióját és ezzel az acél bizonyos dezoxi- 105 dálását hozzák létre az FeO+Mn=Fe4-. MnO egyenlet értelmében. Azonnal a beolvasztás után vett acélpróbák mindenesetre vöröstörésmentesek és még nagyobb széntartalom esetén is az ütőpróba alkal- 110 mával bizonyos hajlítási szögük van. A beolvadás után a hőmérséklet növekedé-