126962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szekundéremissziós katódák előállítására

Megjelenik 1941. évijúiiius hó 3. MAGIAK KIFLII JHÄ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 126962. szám Vll/d. osztály. ~ I. 4159. alapszám. Eljárás szekundéremissziós kalódák előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság cég, Újpest. A bejelentés napja: 1939. évi november hó 21. 5 10 15 20 25 30 35 A találmány eljárás villamos kisűtő­­csövckhcz való szekundéremissziós ka­lodák, azaz olyan elektródák előállítá­sára. melyek priméreleklronokkal való bombázásukkor egynél nagyobb sze­kundér em isszió s 1 ényezővel bocsátanak ki szekundérelcktronokat és célja olyan elektródák előállítása, melyeknek hosz­­szú ideig állandó és nagy szekundér­emissziós tényezőjük van, tekintet nél­kül arra, vájjon aktiválásuk a csőben történt, vagy pedig azokat a csövön kí­vül állítottuk elő, illetve aktiváltuk és a csőbe készen szereltük be. Az eddig ismeretes jó szekundér­emissziós tényezőjű ilyen elektródákat tudvalevőleg magában a csőben kel­lett akliválni, illetve szekundéremisz­­sziós réteggel ellátni, mi a csőkonstruk­ciót befolyásolta és a gyártást is meg­nehezítette. Az ilyen elektródák elő­állításánál ugyanis rendszerint úgy jár­tak el, hogy a csőbe beépített 'alkal­mas fémlemezre, pl. nikkellemezrc, kis nyomású oxidáló gázatmoszférában va­lamely alkalmas egyéb fémet, pl. mag­néziumot, párologtatva, rajtuk igen vé­kony idegen oxidréteget hoztak létre. E művelet végrehajthatósága különle­ges csőkonslrukciókat igényelt és meg így is nehezen volt elkerülhető, hogy az elpárologtatott fém más csőalkat­részekre ne jusson, miért is gyakran nem lehetett bizonyos csövekben ilyen elektródákat használni és az előállítási eljárás kényes volta folytán igen ne­héz volt megbízhatóan tartós szekun­­déremissziójú eleklródákat készíteni. A találmány szerinti eljárás azon a felismerésünkön alapszik, hogy szekun- 40 déremissziós kalodáknál igen fontos a kalóda fémes alaprétegét borító oxid­­rclegnek az alaphoz és az oxidrélegel szekundéremissziósan aktiváló anyag­nak az oxidréteghez való kötési módja, 45 valamint abban való eloszlása. Ha ugyanis az alapfémréleget borító oxid­­réteg ahhoz jól van kötve és azt vé­konysága ellenére is teljesen beborítja,, és az ilyen oxidréteg benne finom el- 50 oszlásban jelenlevő és hozzá adszorb­­ciós kötéssel kötött aktiváló anyagokat tartalmaz, akkor tapasztalataink sze­rint az ilyen elektróda szekundércmisz­­sziós tulajdonságait a szabad levegőre 55 való hozatala nem rontja és így az a csőbe, illetve csőállványra szabad leve­gőn szerelhető és a csőbeni utókezelés­re, pl. aktiválásra, már nem szorul, csak adott esetben a cső többi fém- 60 alkatrészével együtt a szokásos módon kigázosít andó, am i a zonb an székundér­­emissziós tulajdonságait nem rontja. Ilyen kalodák előállítására alkalmas eljárás lehál olyan csőszerkezetek ké- 65 szításét engedi meg, melyek eddig a fenti nehézségek folytán megvalósítha­tók nem voltak és a szekundéremisz­­sziós kalodák csövön kívüli aktiválá­sának és ellenőrzésének lehetősége a 70

Next

/
Thumbnails
Contents