126914. lajstromszámú szabadalom • Harántkötéses parkettaelem

Megjelenik 1941. évi május hó 15. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁO SZABADALMI LEÍRÁS 126914. szám. VIII/c. osztály. — M. 1175». alapszám. Harántkötéses parkettaelem. Malzer Lorenz parkettás, Frankfurt/Main. A bejelentés napja: 1940. évi január hó 31. A találmány harántkötéses parkettaelemekre vonatkozik, melyeken a harántkötés létesítésére közzel-közzel megszakított hornyok úgy vannak a 5 parkettaelemek hossz- és véglapjain elrendezve, hogy az egyes parkettaelemek aránylag csekély magassága, azaz vastagsága mellett, aránylag nagy az elkoptatható vastagságuk a nélkül, hogy 10 a kötéshornyoknak aránylag csekély távolsága az egyes parkettaelemek alsó élétől az alsó réteg letörését veszélyeztetné. A találmánynak megfelelő parkettaelem tehát, a használatos parket-15 laelemckhez képest, az elkoptatható rétegek azonos vastagsága mellett, körülbelül egyharmaddal vékonyabbra készíthető, ami tetemes anyagmegtakarítást jelent. A találmány tehát haránt -20 kötésű és nem-folytonos hornyolásúparkettaelem, melyre kivált képen az a jellemző, hogy a parkettaelein hoszszára eső, több egymástól közökkel elválasztott, köríves hornyok a parketta-25 elemet akként osztják két rétegre, hogy a felső réteg vastagsága többszöröse az alsóénak és a hornyok közei a harántkötést biztosító, elég nagy összcsapolási felület elérésére csak akko-30 rák^ hogy a magukban véve vékony, alsó rétegek kitörésének elejét veszik. Az eddig használatos parkettaelemeken — melyeknek vastagsága 16 mm szokott lenni — a felső élüktől mintegy 35 7 mm távolságban, összekötő lécek vagy effélék befogadására, végigmenő hornyot alkalmaznak. Az anyagnak elkoptatható vastagsága tehát alig 7 mm. Az ilyen végigmenő hornyol: nem lehet a parkettaelem alsó éléhez köze- 40 lebb helyezni, mert különben a horony alsó falának letörésétől kell tartani. Ezzel szemben a találmány szerinti parkettaelemek kötése olyan, hogy a parkettaelem vég- és hosszlapjain a kö- 45 téshornyok nem mennek végig, hanem kellő közökben meg-megszakadnak. A kötéshornyok tehát egymástól elkülönített, egyes vájatok. Ez egyes hornyoknak a parkettaelem alsó élétől 50 való, aránylag csekély távolsága ellenére az alsó horonyfal letörésének elejét veszi az, hogy az egyes négyszögű lyukak között elég hús marad. A használatos, végigmenő hornyos 55 és csapos parkettaelemekkel ellentétben tehát vagy — azonos anyagvastagság mellett — nagyobb elkoptatható vastagsággal rendelkezünk, vagy pedig — az elkoptatható anyag azonos vas- 60 tagsága mellett — az elemek magasságát vehetjük lényegesen kisebbre. Ennek eredménye: a padlózat magasságának csökkenése általában, tehát — a helyiségek magasságának megtartása 65 mellett — az emeletes építmények magasságának csölkkenése; további előny adott esetben, hogy a padlózat súlyának csökkenése folytán a mennyezettartó gerendázat gyengébbre méretez- 70