126801. lajstromszámú szabadalom • Irányjelzőberendezés gépjárművekhez
Megjelenik 1941. évi május hó 1. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 126801. szám XX/a/2. osztály. — J. 4222. alapszám. SIrányjelzőberendezés gépjárművekhez. Juhász Andor gabonakereskedő, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi január hó 23. A gépjárművek irányjelzőberendezései tudvalevőleg lényegileg három elemből, éspedig a működtetőszervből, átvivővezetékből és a jelzőszervekből állnak. A jelenleg 5 túlnyomórészt használatos villamosan működtetett jelzőberendezéseknél a működtetőszervet kapcsoló, az átvivővezetéket villamos vezeték, a jelzőszervet pedig rendszerint intőkar vagy villanófényű lámpa 10 alkotja. A tapasztalat azt mutatta, hogy a gépjárművezetők gyakran felejtik a jelzőberendezést bekapcsolt állapotban, mi könnyen idézhet elő forgalmi zavarokat, sőt balese-15 tekét is. Ezért újabb időben az irányjelzőberendezéseket, melyek jelzőszervei a vezetőülésből rendszerint nem láthatók, gyakran indikáló készülékkel látják el, mely egy vagy több, a szerelékfalon levő, 20 adott esetben az irányjelzőt működtető kapcsolóba szerelt, villamos izzólámpából áll. Ez a rendszerint színes üveggel borított és így színes, például vörös vagy zöld, fényt adó lámpa úgy van kapcsolva, hogy 25 mindaddig ég, míg az irányjelzőberendezés jelzőszerve, például intőkarja, jelzési helyzetben és/vagy állapotban van. Az indikálólámpa kapcsolását vagy a működtetőkapcsoló, vagy pedig az intőkar végzi, mi-30 helyt jelzései helyzetébe lendült. Ujabb megfigyelések szerint azonban az ilyen optikai indikálókészülékek nappal nem elég hatásosak, mert bennük nem lehet nagy fényerejű izzólámpákat alkal-35 mázni, amelyek a vezetőt este vakítanák és gyakran nehezen is volnának elhelyezhetők. Ezért javasoltak és használtak már olyan működtetőkapcsolókat, melyekben óraműszerű szerkezel volt, melyet a kapcsoló bekapcsolása húzott fel és mely a 40 kapcsolót megszabott idő, például 10—15 másodperc múlva kikapcsolta. Az ilyen kapcsolók azonban aránylag költségesek és terjedelmesek voltak, miértis nem mindig voltak jól a vezető kezeügyébe eső 45 helyre beépíthetők és az óraszerkezet apró fogas kerekeinek jelenléte gyakran üzemzavarokra adott okot. Ezenkívül gyakran -f előfordult, hogy az irányjelzöt, például útkeresztezéseknél »szabad« forgalmi jelzésre 50 való várakozás esetén, többször egymásután be kellett kapcsolni, mert a kapcsoló már kikapcsolt, mielőtt a gépjármű elindulhatott volna. Mindezen okoknál fogva az ilyen működtetőkapcsolók sem tudtak 55 a gyakorlatban elterjedni. Azt találtam, hogy mindeme nehézségek kiküszöbölhetők, ha az irányjelzőberendezést elektroakusztikai indikálókészülékke]v , célszerűen az ismeretes árammegszakítós 60 (Neef-kalapácsos) búvóval látjuk el. Az ilyen elektroakusztikai jelzőkészülékek ugyanis nappal és este egyformán hatásosak, olcsók, a vezető figyelmei jól magukra vonják, megfelelő kivitel esetén, kevés ára- 65 mot fogyasztanak és igen üzembiztosak. A jelen alkalmazásban pedig legnagyobb előnyük az, hogy bárhová szerelhetők, ahonnan hangjuk a vezető által hallható és így a szerelésre sokkal több lehetőség 70
