126741. lajstromszámú szabadalom • Eltérítővezérléses villamos erősítőberendezés és hozzávaló elektronsokszorozócső
2 126 7.41. zésekhez képest, és pedig elméletileg annál jobban, minél egyenletesebb sebességeloszlású elektronokat vetünk alá az eltérítéssel való vezérlésnek. Az elek-5 troní'orrásból kiáramló elektronok sebességeloszlása tudvalevőleg elsősorban a katódahőmérséklettől függ, de annál egyenletesebb, minél alacsonyabb a katóda hőmérséklete, miért is elektronlo sokszorozócsövekben a szokásosnál alacsonyabb hőmérsékletre fűtött katődák alkalmazását már javasolták. Az elektronok sebességeloszlásának számszerű meghatározására a »félértékszélesség« 15 megadása szokásos. A félértékszélesség tudvalevőleg ama két elektronsebességcsoport közötti sebességkülönbség, amely csoportokban foglalt elektron száma a maximális elektronszámot tar-20 talmazó sebességcsoportban levő elektronok számának fele. Ez a í'élérlékszélesség pl. 730 C° kalódahőmérséklet esetén'A = 0.08 Volt. A találmány szerinti berendezéssel például ugyanily 25 hőmérsékletű katóda esetén ö == 15 —r- értékű meredekségi hánvadost érhetünk el, mely képletben a sebesség szerint megszűrt sugárnyaláb íélérték-30 szélességét jelzi. Minthogy pedig a sugárnyaláb megszűrhető úgy, hogy félértékszélessége pl. 0.03 Volt legyen, ilyen szűrés és fenti katódahőmérséklet esetén a meredekségi hányados ér-35 teke 40 is lehet, ha az összes többi szükséges feltételek betartásáról is gondoskodunk. Az izzókatódából kibocsátott elektronok sebesség szerinti szűrését, mint 40 már említettük, célszerűen hengeres monokromátorral, az eltérítést pedig eltérítő lemezpárral végezzük. A már megszűrt elektronsugárnyálábnaK a segédelektróda síkjára való fókuszállá-45 sát elektronoptikai szervekkel végezzük és a találmány szerint célszerűen úgy végezhetjük, hogy az eltérítőberendezést oly nyugalmi feszültségre kapcsoljuk, mely kisebb, mint az el-50 térítőlemezek helyén uralkodó térfeszültség, amelyet a monokromátor kilépő diai ragmájának és az elektronok áramlási irányában nézve az eltérítőlemezek, után fekvő segédelektródának 55 feszültségei határoznak meg. A főkuszolási síkban fekvő segéd: . anód átcélszerűen úgy alakítjuk ki, hogy e síkfelületű elektróda egy része elektronokat át nem eresztő, pl. tömör fémlemez, másik része elektronáteresz- 60 tő, pl. fémdrótháló vagy rács. legyen. A segédanóda és az elektronsokszorozó első sokszorozóelektródája közt az ezek közötti szekundérelektronkicserélődés meggátlása céljából célszerűen fogóra- 65 N csőt helyezünk el. Előnyös továbbá, ha az izzókalóda által kibocsátott elektronokat a monokromátorba jutásuk előtt elektronoptikai lencserendszerrel párhuzamosítjuk. 70 A találmány szerinti berendezést és a hozzávaló csövet alantiakban egy-egy példaképem íoganatosítási alakban részletesebben ismertetjük a csatolt rajzokkai kapcsolatban, melyeken az 75 1. ábra a berendezés elrendezési és kapcsolási vázlata, a 2. ábra a cső talpra szerelt elektródarendszerének távlati képe. Az 1. ábrán vázolt berendezés csö- 80 vének közvetett fűtésű —1— katódája van, melynek fűtőtestébe a fűtőáramot a —18— és —19— hozzávezetéseken át vezetjük. Az — 1—- katóda célszerűen olyan alkatú, hogy az elektronok 85 belőle sík felületen, azaz lényegileg párhuzamos irányban lépjenek ki, így pl. a rajz síkjára merőleges hossztengelyű négyszögletes dobozalakú. A belőle kilépő elektronokat a —2— és —3— elek- 90 Irodák alkotta elektronoptikai lencserendszer párhuzamosítja, mely rendszer —2— elektródája célszerűen az — 1— katődáénál negatívabb, —3— elektródája pedig, a katódáénál pozití- 95 vább potenciálra van kapcsolva, mint az a rajzból is látható. A monokromátor belépő diafragmáját alkotó —3— elektróda és a kilépő diafragmáját alkotó —6— elektróda egymással össze 100 lévén kötve, azonos feszültségen Amannak. A hengeres monokromátort ezeken az elektródákon kívül az egymással koncentrikus hengerpalástsáv alakú —4— és —5— vezetőlemezek alkotják, 105 melyek a katódáénál pozitívabb potenciálokra vannak kapcsolva és kapcsolásuk célszerűen olyan, hogy az —0— lemez potenciálja a --3— és —6— dia- , fragmákénál ugyanannyival negati- 110 vabb, mint amennyivel ezek potenciáljánál a -^-.4— lemez potenciálja pozitívabb. A "kísérletek azt mutatták,, hogy célszerű, ha a —4— és —5— lemezek .
