126674. lajstromszámú szabadalom • Szekundérelektron-erősítő és ezt tartalmazó berendezés

2 126674. elektródáig egyenként kB. 200 volttal növekedő potenciáljuk van. A találmány értelmében a —7— anódát helyezzük a legnagyobb, pl. 1800 volt potenciálra, a —8— 5 fékezőelektródának valamivel kisebb, pl. 1700 volt lesz a potenciálja és a —9— lemez potenciálját úgy választjuk meg, hogy az a —6— gyorsító elektróda, pl. 900 voltos potenciálja és az anóda, illetve a fé-10 kező elektróda potenciálja között legyen. A leírt példánál a lemez potenciálja 1100 volt. Az anódpotenciál nagysága természetesen a fokozatok számától és a fokozatpotenciáltól függ és így a cső különböző 15 szerkezeti megoldásainak megfelelően tág határok között különböző értékűre választható. E potenciálelosztás eredményeképen az erősítés eddig el nem ért legnagyobb értékre fokozódik. Ennek a hatásnak való-20 színűleg az a magyarázata, hogy az lanóda előtti utolsó —6— rácsból leszakított elektronoknak nemcsak a —8— fékezőrácson, hanem, amennyiben a —9— lemezt elérik, azon is szekundérelektronok felszabadítá-25 sara kedvező sebességük van. A —9— ütközőlemezből felszabadított szekunderelektronokat ezután a —9— lemez és a —8— fékezőrács közötti feszültség ismét annyira meggyorsítja, hogy képesek lesz-30 nek a fékezőrácson újabb szekundérelektronok felszabadítására. Az itt felszabadított elektronokat, valamint a megelőző gyorsító elektródákból származó összes elektronokat is a —7— anóda biztosan 35 összegyűjti. Amint a bevezetésben már említettük, a találmány lényege, hogy az elektronátengedő —7— anóda mögött a lemezszerű —9— ütközőelektródát alkalmazunk és a 40 —8— fékezőelektróda csak »célszerűen«, tehát nem feltétlenül alkalmazandó, vagyis el is hagyható. Ez esetben természetesen a fenti elmélet nem fedheti pontosan a valóságot, ami azonban nem változtat azon a 45 tényen, hogy a találmány szerinti csövek a gyakorlatban nagyon jól működnek. Az 1. ábrán példaképen feltüntetett erősítőben fellépő viszonyokat a 2. ábra szerinti görbe tünteti fel. Ez a görbe a —V— 50 erősítést a —9— ütközőlemez —Up— potenciáljának függvényében mutatja. Az anóda potenciálját —UA—, a fékező elektródáét —UB—, az utolsó gyorsító elektródáét pedig —U6— jelöli. A görbe azt 55 mutatja, hogy az erősítésnek ott, ahol a lemez potenciálja az anóda, illetve a fékezőrács potenciálja között van, jelentős maximuma van. Előnyösen ezt a területet használjuk ki az üzem céljaira. A lemez potenciálja előnyösen olyan mértékben ha- 60 ladja meg az utolsó gyorsító elektróda potenciálját, hogy a lemezre ütköző elektronoknak elég nagy sebességük legyen szekundérelektronok leszakítására. Tehát a lemez potenciálja, pl. legalább mintegy 200 65 volttal nagyobb a —6— elektróda potenciáljánál. Az anóda és a fékező elektróda közötti potenciálkülönbség viszonylag kicsi, pl. 50—100 volt lehet, minthogy az anóda szerepe nem szekundérelektronok 70 kibocsátása, hanem csak az előnyösen nagyon kis kezdeti sebességű, másutt leszakított elektronok összegyűjtése. Ezért az anódát olyan anyagból, pl. nikkelből készítjük, amely szekundéi-elektronokat nem 75 bocsát ki, viszont az összes többi elektródának olyan felülete van, amely a szekundérelektronok kibocsátása szempontjából lehetőleg kedvező. Minthogy arra törekszünk, hogy az anóda előtt elhelyezett 80 elektródákról, főként pedig a —6— elektródáról leszakított elektronoknak lehetőleg nagy száma jusson az anódán át a —8— és —9— elektródákhoz, az anódát előnyösen nagyszeműre készítjük. Például 0.2 85 mm átmérőjű nikkeldrótból készült, cm2

enként 10-25 szemű hálót használunk. A gyorsító elektródák anyagának nem szabad túlságosan kisszemíínek (kisnyílásúnak) lennie, hogy a felszabadított elek- 90 trónok a következő elektródával létesített vonzó mező hatására az előbbi elektródán átrepüljenek. A szemeknek viszont túlságosan nagyoknak sem szabad lenniök, mert különben az elektróda felé repülő elek- 95 trónoknak csak túlságos kis része használódnék fel szekundérelektronok felszabadítására. Ennek megfelelően olyan szemnagyságot választunk, hogy egyrészt lehetőleg sok elektron ütközzék a szekundér- 100 elektronokat kibocsátó hálófelületre, másrészt pedig az ilymódon leszakított szekundérelektronoknak lehetőleg nagy száma röpüljön át a hálón. A 3. ábra; a i—Vs— fokozat erősítését az —m— szemnagyság i05 függvényében tünteti fel. A görbe maximuma a legkedvezőbb szemnagyságnak felel meg. A kérdéses elektróda után következő mező gyorsító hatása a feszültségtől függ. Az anóda és az előtte elhelye- no zeit —6— gyorsító elektróda közötti potenciálkülönbség szükségessé teszi, hogy p%t a —6— elektródát és esetleg a közvetlenül előtte elhelyezett gyorsító elektródát