126650. lajstromszámú szabadalom • Cella, tárcsás forgószűrőkhöz

Megjelenik 1841. évi április hó 1. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LETRAS 126650. szám. IV/i. osztály. — W. 6976. alapszám. Cella, tárcsás forgószűrőkhöz. Westfalia Dinnendahl Gröppel Aktiengesellschaft cég, Bochum (Németország). A bejelentés napja: 1939. évi december hó 5. — Németországi elsőbbsége: 1939. évi január hó 19. A találmány a tárcsás forgószűrők körébe tartozik és célja az efféle szűrőknél használt szűrőcellák tökéletesebb kialakítása. E szűrőcellák lapos körszegmens ala-5 kú és fém, fa, porcellán vagy azonos rendeltetésű más anyagú cellalestek, melyekre szűrőposztót vagy szűrőszövetet feszítenek ki. A szűrőtest egyik keskeny oldalán csatlakoztató csonk van, melynek révén a szű-10 rőcellát a tárcsás szűrő tengelyére helyezik és amelyen át a szűrőcella a vákuumvezetékkel áll kapcsolatban. A cellatest mindkét oldalán barázdák vagy csatornák vannak, melyek a szívócsonk felé halad-15 nak és arra valók, hogy a cellába a vákuum segítségével beszívott folyadékot elvezessék. A folyadékot azonban iaddig, amíg a cella vákuum alatt áll, lehetőleg tökéletesen kell eltávolítani a cellából, 20 íhogy a vételező övben iaz a folyadék, amely a barázdákban vagy csatornákban esetleg még visszamaradt, a már megszárított szüredéklepénybe vissza ne juthasson. Ezt a célt az ismertetett megoldásnál nem lehet 25 elérni és ezért már azt ajánlották, hogy a szűrőcella közepén gyűjtő csatornát vezessenek végig, mely nyílások révén áll öszszeköttétésben a megfelelően elrendezett barázdák mindegyikével. Azonban ennek 30 a megoldásnak is tetemes hátrányai vannak, mert ez a gyűjtő csatorna a cellát két félre osztja, melyek egyikét a szűrőtárcsa forgása alatt, a legfelső pont elhagyása után, többé nem lehet tökéletesen 35 megszabadítani a beszívott folyadéktól; ez a folyadék ugyanis a cella alsó szélénél gyűlik össze és nincs mód arra, hogy azt a most már fent levő gyűjtő csatornádhoz vezessük. A találmány ezeket a hátrányokat megszünteti. 40 A találmány szerint a szűrőcellát úgy alakítjuk ki, hogy az egyes barázdákkal összeköttetésben álló .gyűjtőcsatorna a cellának a forgásirányban tekintett mellső hosszmenti szélénél van és a barázdák 45 vagy csatornák kívülről befelé ferdén haladnak a gyűjtő csatornához. A szűrőcella ilyen kialakítása biztosítja azt, hogy a szűrőtárcsa forgásakor a legfelső pont elhagyása után a cella legalsó szélénél levő 50 gyűjtő csatorna a folyadékot a cella belsejéből teljesen eltávolítja. Nem áll fenn többé az a veszély, hogy a vételező övben olyan folyadék, amely a cella belsejében még visszamaradt, a szűredéklepényt is- 55 mét benedvesítse. A találmány további változata szerint módunkban áll a fent ismertetett egyetlen gyűjtő csatorna helyett a szűrőcella két hosszmenti szélén összesen két ilyen csa- 60 tornát alkalmazni, amivel a víztelenítést fokozhatjuk azon a helyen, amelyen a szűrőoella a zavarékból (szüretien folyadékból) kilép. A mellékelt rajzok a tárcsás forgószű- 65 rőkltöz való, találmány szerinti szűrőcella két kiviteli alakját példaképen tüntetik fel. Az 1. ábra olyan szűrőcellát mutat, amelynél a gyűjtő csatorna a cella egyik hosszmenti szélénél van. 70