126624. lajstromszámú szabadalom • Gázzal szemben tömítő lezárószerkezet forgó és billenthető készülékekhez, mint kemencékhez, dobozokhoz vagy hasonló berendezésekhez

2 12« 6 2 4. a tömlős vagy más szabadon mozgó ösz­szekötésekei alkalmazzuk, melyek közül az először említetteket — amint azt ké­sőbb kifejtjük — a találmány értelmében 5 célszerű segédberendezésekkel szereljük fel. A tömítő felületeknek ez intézkedések­kel elért állandó és teljes egymáson való megfekvése lehetővé teszi, bogy magát a tömítést az eddigi kivitelezésektől eltérő egy -10 szerű, hatásos és üzembizlos módon foga­natosítsuk. A tömítést a forgástengelyre merőleges tám- és tömítősíkban két egy­máson csúszó tömítőgyűrűvel létesítjük, melyek közül az egyik egy vagy több gyű-15 rűalakú horonnyal van ellátva. Ezeket ;i találmány értelmében statikus nyomás alatt álló oly folyadékkal töltjük meg, amely a tömítési felület teljes egészén megoszlik és egyúttal a tömítés kenését is elvégzi. Fo-20 lyadékkeringlclés beiktatásával c folyadé­kot a tömítési felületek hűtésére is alkal­mazhatjuk. F helyen rá kell mutatnunk arra, hogy a tengelyirányú odaszorílással létesített felü-25 leli nyomásnak nagyobbnak kell lennie, mint a tömítési felületen uralkodó legna­gyobb folyadéknyomásnak; ellenkező csel­ben a lömílési felületek elválnak egymás­lói és a folyadék részben kifolyik. Minl-30 hogy a folyadéknyomás alulról felfelé csökken, a harántirányú súlyponti tengely­ben alátámasztott, teljesen kiegyensúlyo­zott és központosán odaszorított fej cse­lében a lömítési felület felsőrészeiben szűk-35 ségtelenül nagy eredő felületi nyomások keletkeznek, amelyek a súrlódási ellenál­lásokai megnövelik. A találmány értelmé­ben e hátrányt azzal küszöböljük ki, hogy a fejet olymódon támasztjuk alá, illelőleg 40 szorítjuk oda, hogy az a tömítési felület alsó részeiben, a növekvő folyadéknyomás­nak megfelelően erősebben fekszik meg, mint a felső részeken. F cél elérésének módját a következők-45 ben néhány példán mulatjuk be: alátá­maszthatjuk a fejet liaránlirányú súlyponti tengelyében, a fej súlyát azonban nem egyensúlyozzuk ki teljesen; a süllyedésre hajlamos fej ekkor a tömítési felület alsó 50 részein crosebben fekszik meg, mint a felső részeken; a fej ki nem egyensúlyo­zó It súlyát a központosító gyűrű veszi fel. A fejet azonban teljesen is kiegyensúlyoz­hatjuk, de az alátámasztási pontot a ha-55 rántirányú súlyponti tengely és a lömítő­felület közé helyezzük át, úgyhogy a fej átbillenésre hajlamos; a fej a tömítőfel il­let alsó részein ez esetben is crosebben fekszik meg, mint a felsőkön, a nélkül azonban, hogy a súly ki nem egyensúlyo- 60 zolt összetevőit a központosításnak kellene felvennie. A fejet a harántirányú súlyponti , tengelyben is alátámaszthatjuk és teljesen kiegyensúlyozhatjuk, a tengelyirányban ható erők támadási pontjait azonban a 65 középvonal alá süllyesztjük, úgyhogy ez­zel a szándékolt nyomáseloszlást xigyan­csak elérjük. A találmány szerinti nyomáseloszlás ma­gátólérlelődően c három intézkedés cso- 70 porlosílásaival vagy más eszközökkel is létrehozható; lényeges csupán, hogy a faj­lagos felületi nyomásokat a tömítőf el ület­tel jcs körzetében úgy állítsuk be, hogy a helyi folyadéknyomáshoz képest közel ál- 75 landő túlnyomás keletkezzék. Hogy a lömílőf'elülelcken élek képződé­sét elkerüljük, lényeges, hogy a hornyok-' kai ellátott gyűrűi lágyabb anyagból ké­szítsük, 'mint az azzal szembenfekvő sima 80 gyűrűt. A gyűrűk csak a homlokfelülele­ken csiszolódnak, mégpedig síkban és azok mindaddig beszerelve maradhatnak, amíg majdnem teljesen lekoptak. A központo­sító gyűrű támfelülelén való kopás igen 85 csekély, minthogy a forgástengelyre merő­legesen ható erők itt alkalmas kiegyensú­lyozás útján majdnem zérusra csökkenthe­tők. Fontos továbbá, hogy a tömítőfelüle­teket állandóan tisztán tartsuk; a hornyo- 90 kai e végből a találmány értelmében a forgó gyűrűkben képezzük ki és azokba nyúló, mozgást nem végző gyűrűkből ki­induló toldatok útján tisztítjuk. A bizonyos halárok közölt szabadon 95 mozgó fejnek a berendezés helytálló ré­szeivel (cső- és vezelékcsatlakozásokkal, füstnyílásokkal és más hasonló szerkeze­tekkel) való összekötésére sok esetben az ismert folyadékos lezárószerkezelek alkal- 100 masak. Ezek hátránya azonban, hogy por­ral igen könnyen belepődnek és hogy nagy gázhőmérsékletek esetén a sugárzó hő és az állandó gázcsere befolyása következtében a zárófolyadék jelentékeny része elpáro- 105 log. E hátrányokat a találmány értelmében azzal küszöböljük ki, hogy a folyadékot határoló káva sima belső peremére sima gyűrűalakú védőtestet helyezünk, amely a lehető legpontosabban, azonban könnyen 110 eltolhatóan van a merülő harangba il­lesztve. F testnek befelé lejtő felületei van­nak, amelyeken a lerakódó por lecsúszik. Minthogy a lezáró test vízszintes irányban

Next

/
Thumbnails
Contents