126614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műanyagmatricák előállítására

Megjelenik iMí. évi április hó i. MAGTAR KIKALYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126614. szám. IX/e. osztály. — S. 17711. alapszám. Eljárás mfianyagmatricák előállítására. „Semperit" Österreichisch-Amerikanische Gummiwerke Aktiengesellschaft, Wien. A bejelentés napja: 1939. évi január hó 23. — Ausztria! elsőbbsége: 1938. évi január hő 24. A találmány, eljárás műanyagmatricák előállítására, különösen nyomdai célokra. Ismeretesek oly eljárások, amelyekkel gumiból klisét állítanak elő. Az ilyen 5 cliárás szerint készült gumiklisék azonban csak gyengébb minőségű nyomdai munkákra alkalmasak, minthogy egyrészt nem liű képei az eredetinek, másrészt a lenyomat alkalmával a finomabb vonaia-10 kat és írásjeleket, valamint az éles széleket nem adják vissza. E hátrányokat a találmány érteimébei", azzal küszöböltük ki, hogy a tagokkal körülvett eredetiről műanyagmatricákat úgy 15 készítünk, hogy az eredetinek különböző sai tolónyomásokat igénylő mezőin egymástól éltérő nagyságú sajtolónyomásokat úgy létesítünk, hogy e mezőkön az összcsajtolandó matricarétegeket különböző vas-20 tagságokban helyezzük el, például az eredeti felett vastagabban, mint az'erexletit keretező tagok felett. A találmány szerinti eljárással készült műanyagmatricának az ismert műanyag-25 matricákkal szemben lényeges előnyei vannak. Ismeretesek oly műanyagmatricák, amelyekhez kondenzációs termékek oldataival, például fenolform aldehiddel, furforollal, 30 polivinillel, polis tirolműgyantákkal itatott rostanyaglapokat vagy -íveket használnak. Az így nyert, többé vagy kevésbbé műanyagtartalmú rostanyagfóliákat meghatározott hőmérsékleten grafikus úton készült eredetikre, például cinkmaratásokra, sze- 35 eletekre nyomják, mimellett a rostanyagok megkeményednek és az »eredeti negatív relieíes lenyomatát adják. A matricázáskor a gyakorlatban úgy járnak el, hogy az eredetit, amelyről matricát kell 40 készíteni, fémből való, egyenlő magas tagokkal veszik körül és a matricalapokat úgy szabják ki, hogy azok e tagokat is elfedik, így a benyomás következtében a matricának szélzete lesz. Az ily eljárás- 45 nak hátránya azonban, hogy a kifejtett sajtónyomás nagy részét az eredetit körülvevő tagok veszik fel és így a sajtónyomásnak az eredetin csak kisebb része érvényesül, mint benyomó hatás. Hogy á 50 benyomódást a sajtolás terének a matricák kívánt vastagságának megfelelően adott mélysége mellett megjavítsák, az ismert eljárások esetében körülbelül háromszor oly vastag sajtolandó fóliaköteget kell 55 egymásra helyezni, mint amekkora a matrica vastagságának megfelelne. Ennek ellenére, finomabb raszterek esetén, a.télies sajtónyomás sem elegendő az eredeti példány minden részletének kidomboritására. 60 E mellett az anyagfelhasználás igen nagy, nem gazdaságos és helyenként az impregnáló szer nem kívánt kiválását okozza. Mind e hiányok oka az, hogy valamennyi matricakészítő eljárásnál az eredeti egész 65 felületét a szegélyező tagokkal együtt fedik be egyenletesen vastag fóliaköteggel és így a sajtoló erőnek a tagokra eső része nagyobb fajlagos értékű, mint ugyan-