126566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz-sótalanító telepek hatásfokának növelésére

Megjelenik 1941. évi április hó 1. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126S66. szám. FV/h/1. (V/e/2.) osztály. — P. 9799. alapszám. Eljárás víz-sótalanítótelepek hatásfokának növelésére. Permiitit Aktiengesellschaft cég, Berlin. A bejelentés napja: 1940. évi február hó 5. — Németországi elsőbbsége: 1939. évi március hó 18. Ismeretes vizes folyadékoknak olymódon való sótalanítása, különösen víznek olymódon való lágyítása, hogy e folyakékokat kétfokozatos eljárás keretében, először H-5 ionokat hordozó kation-cserélőn és azután OH-ionokat hordozó anioncserélőn vezetik át, illetve a folyadékokat ilyenekkel kezelik. Ekkor az első kezelési fokozatban a vizes folyadék fémkationjai hidrogénionok-10 ra cserélődnek ki, úgy hogy a kicserélőkből, illetve az ezekkel töltött szűrőkből oly víz távozik, amely lényegileg már csak szabad savakat tartalmaz. Ebből a vízből azután a második keletkezési fokozatban a 15 savanionokat hidroxilionokra való kicserélés útján távolítják el, úgyhogy végül gyakorlatilag sómentes, desztillált vízzel megközeTíthetően összehasonlítható vizet kapnak. Ezt az eljárást a legkülönbözőbb fenti 20 fajtájú kicserélőkkel és olykor a két kezelési fokozatnak több megfelelő részfokozattá való megosztása mellett is foganatosítják, így pl. olymódon járnak el, hogy egy közös szűrőben több egjanásra következő 25 szakaszt rendeznek el a különböző kicserélők számára olymódon, hogy p mellett az egyes szakaszoknak elkülönített regenerálása is lehetséges legyen, vagy pedig eljárnak úgy is, hogy mindegyik kicserélő 30 számára megfelelő, adott esetben több, egymással párhuzamosan kapcsolt különálló szűrőt rendeznek el vagy pedig úgy, hogy mindegyik kezelési fokozat számára több, egymásután kapcsolt különálló szűrőről 35 gondoskodnak, melveket adott esetben váltakozva lehet bekapcsolni, pl. olyképen, hogy a mindenkori legutoljára regenerált szűrőt első vagy utolsó helyen járja át a kezelendő víz. Mindezeknél továbbá olykor úgy is eljárnak, hogy a fenti fajtájú ka- 40 tioncserélőkkel és anioncserélőkkel foganatosított, egymásra következő kezelést azonos vagy megváltoztatott módon egyszer vagy többször megismétlik. Az ennél az eljárásnál használt ioncseré- 45 lők természetéből következik, hogy azok bizonyos működési idő után kimerülnek és alkalmas újraélesztési eljárással regenerálandók. Az ilyen regenerálást célszerűen savas, illetve alkalikus jellegű híg oldatok- 50 kai foganatosítják, melyek képesek arra, hogy a kimerült kicserélőknek fémes kationok, illetve savanionok ellenében hidrogénionokat, illetve hidroxilionokat adjanak le és így azokat a (mindenkori felhasználási 55 céljuknak megfelelő ionfajtákkal lássák el. Az ilyen regenerálás után a kicserélőkat először még addig kellett mosni, míg belőlük a mindenkori regenerálószert kellő mértékben eltávolították. Ez a művelet a 60 savanyúan regenerált, H-ionokat hordozó kation-cserélőknél aránylag gyorsan megy végbe, az alkáliásan regenerált, OH-ionokat hordozó anioncserélőkkel ezzel szemben aránylag elég lassan. Ez az utóbbi kö- 55 rülmény azon alapszik, hogy az anioncserélők, pl. nátronlúggal foganatosított regenerálásukkor, nemcsak a kívánt OH-ionokat veszik fel, hanem; te mellett még tekintélyes mennyiségeket adszorbeálnak maga- 70