126540. lajstromszámú szabadalom • Tokmány

Megjelenik 1941. évi március hó 17. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126540. szám. XVI/d. osztály. — R. 7915. alapszám. Tokmány. Ritter Endre gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi január hó 26. E találmány esztergapadokon alkalmazható olyan befogótokmány, mely a megmunkálandó rúdanyagot megfogja és előre is tolja a főorsó forgása közben, a nélkül, 5 Jiogy az elengedés, előretolás és újra megfogás számára számottevő időre lenne szükség. E műveleteket egy emeltyű ideoda mozgatásával lehet végrehajtani. Ilyen szerkezetek az automata- és revolver-esz-10 tergapadok állandó tartozékai, melyektől a találmány szerinti tokmány egyszerűségében és főképp abban különbözik, hogy utólag is alkalmazható minden esztergapadon. Ezzel az esztergapad teljesítménye 15 a kézi befogáshoz szükséges idő megtakarításával lényegesen emelkedik. A találmányt az alábbiakban, esztergapadra utólag alkalmazható kivitelben ismertetem. A mellékelt ábrákon 20 áz 1. ábra az esztergapad főorsójába helyezett elemek hosszmetszete, a 2. ábra ez elemek egy részének nézete, a 3. ábra a kézi működtető szerkezet, a 4—7. ábrák a kézi működtető szerkezet 25 Pgyes állásainak vázlatai, a 8—9. ábrák a kézi működtető szerkezet esztergapadon való megerősítését ábrázolják. Az esztergapad kifúrt és a nyeregszeg 3Q felé —2— kúpos —1— főorsójában van a —3— cső, egyik végén a —4— csavarmenettel. A —2— kúpos furatba illik az •—5— hüvely, melynek vége a —4— csavarmenet —6— párja. A —3— cső másik vé-35 gén a —7— csavarmeneten a —8— anya támaszkodik az —1— főorsó —9— végéhez. Az —5— hüvely —10— furatába illeszkedik a felhasított —11— szorítóhüvely, melynek —13— furata összeszorul, ha a —11— szorítóhüvelyt a —10— furat —12— 40 kúpos részébe húzzuk. Ezzel megtörtént a —13— furatban leyő —4— rúdanyag befogása. (Természetesen minden rúdanyag átmérőhöz más és más furatú szorítóhüvely tartozik.) 45 A—11— szorítóhüvely a —17— csavarmenettel a —15— cső —16— csavarmenetébe csavarva, a —15— csővel együtt mozog. A —15— cső másik végén a —18— peremben végződik, melyen a—19— csavar- 50 vonalú lejtő van (2. ábra). Ez nekifekszik a —20— hüvely megfelelő lejtőjének, mimellett a —20— hüvely másik oldalával a —3— cső végéhez támaszkodik. így, ha a —20— hüvelyt a —15— csőhöz képest 55 elforgatjuk, ez a —19— lejtő következtében a —20— hüvelynek és ezen át a —3— csőnek feszülve balra elmozdul és így a —11— szorítóhüvelyt behúzza az—5— hüvelybe. 60 A —20— hüvely elfordulása a —21— hüvely tengelyirányú eltolásának következménye, melynek —22— ferde csavarvonal alakú résébe a —20— hüvelybe erősített —23— pecek nyúlik. Ennek következtében 65 a —21— hüvely tengelyirányú eltolásakor a —20— hüvely elfordul. A —21— hüvelyt és a —15— csövet a főorsóhoz képest rögzíteni kell elfordulás ellen, a reakcióerők felvételére. Erre való a —3— csőbe 70