126535. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés helymeghatározásra forgó szikrajelzővel

1 •->«.->:!.->. 3 lámburkoló kívánt alakja kb. trapézalakú, azaz rézsútos emelkedése, tartósan maradó meghatározott területe és rézsútos esése van. E görbe alakot a kondenzátorlem e-5 zek megfelelő alakadásával érjük el, pl. a rotor és sztalorlemezeket sugárirányúan szabhatjuk, vagy úgy is kialakíthatók, hogy mindkettő derékszögű négyszög, azaz egy­mással párhuzamosan futó szélük van. Az 10 első esetben a szaggatott görbe merede­ken fog emelkedni, mert a rotornak a <szla­torba való beforgatásánál azonnal nagy kezdeli kapacitás hatékony, míg az utóbb említett esetben az emelkedés fokozatos, 15 minthogy a kezdeti kapacitás is lassan nö­vekszik. Megfelelő közepes értékekkel mó­dunkban van, igen egyszerű módon a kí­vánt görbealakot előállítani. A kondenzá­tornak, pl. négy —-1, 2, 3 és 4— szárnya 20 van. Az —1— és —3— szárnnyal, pl. a —Zx — jelet állítjuk elő, melyet —íx - -el kisfrekvenciásán modulálunk, míg a —2— és —4— szárnyakkal a —ZL '—• közbensőjel keletkezik. 25 A találmány további kivitele szerint, az eddig csak a vevőszabályozás miatt szag­gatott —Zt ' — és - Z2 '— közbensőjeleket is moduláljuk pontos hosszúságú kisfrek­venciájú jelekkel, mely utóbbiaknak az 30 —fj— és —fg - jelektől ejtérő frekvenciá­juk van. Az eddig leírt berendezés úgy dolgozott, hogy az adó szaggatása a két —L f 1 — és —f 2 — motlulálófrekvenciával va­lamely nullajeltől kiindulva csak val;a-35 mely meghatározott szögterjedelmen át történik, míg azután hosszabb szaggató szünet következik. E viszonyokat a 4. áb­ra tünteti fel. A váltakozva szaggatott két irányított karakterisztikát —I), és D2— 40 jelöli. Szaggatást és modulálást az —f— és f2 — kisfrekvenciájú jelekkel 180°-on át végezzük, példaképpen északirányban adott nullajelnél északtól — keleten át dél felé (mint ezt a félkörív jelzi) és az-45 után szaggatásszünel következik déltől — nyugaton át — észak felé. Ez : az eljárás nagy pontossággal dolgozik, amíg a megha­tározandó álláshely nem fekszik a nulla­közeiben, azaz a vevőhely nincs az észak— 50 dél-vonal közelében, minthogy ekkor az egyik fajta jelet nem számoljuk és ezért a sugárszélesség az álláshelymeghatározás­ban eltűnik. Ezért már javasolták, hogy nulla-jelet különböző irányoknál adjunk, 55 azaz különböző kiindulóponttól számlál­junk, esetleg úgy, hogy egyszer a nem irá­nyított jelzést adjunk, niidőn a tartósvonal az északirányon fut és másodszor, midőn a tartósvonal a keleti irányon fut át. Az is­meretes berendezés olyan, hogy bizonyos 60 számú körülfutás alatt a nullajel észak­irányban van és ezután bizonyos számú körülfutás alatt a nullajel keleti irányban lesz. Hogy a vétel helyén jeleztessék, me­lyik nullairányból kell számlálni, ezt min- 65 den körülforgásnál külön segédjel jelzi. Ez az eljárás aránylag előnytelenül dol­gozik, mert a vétel helyén nincs minden időben módunkban, választás szerint, az egyik vagy a másik nulla jellel dolgozni, 70 minthogy ez az átállítás az adóoldalon tör­ténik. A találmány további ismérve sze­rint ez igen egyszerűen lehetséges. A ta­lálmány szerinti adóberendezést a 4. áb­rának megfelelően egyidejűleg úgy szag- 75 gátjuk, hogy az egyik irányban (pl. az észak-irányban) a nullajel számára a pá­rosan összetartozó —ft — és —f 2 — kisfrek­venciájú jeleket, míg a második nullair'ány (pl. kelet-irány) számára az előbb emlí- 80 tettektől élterő —í?> — és -f,— kisfrek­venciájú jeleket szaggatjuk. A viszonyokat az 5. ábra szerinti dia­gramm tünteti fel. Az —a— görbe a szag­gatott nagyfrekvenciájú vivőhullámot je- 85 löli, mely kisfrekvenciájú jelekkel van mo­dulálva, míg a —b— görbe a vevő ki­meneténél az egyenirányítás után hatékony kisfrekvenciájú jelet jelöli. Az 5a. ábrá­ban szintén a középvonal fölött az egyik 90 irányított karakterisztika jelei és a közép­vonal alatt a másik irányított karakterisz­tika jelei vannak felvive. A szaggatást úgy foganatosítjuk, hogy váltakozva egy mo­dulálás az —f,— és —f2— kisfrekvenciá- 95 jú jelekkel történik, azután egy modulálás az —f3 — és —f 4 — kisfrekvenciájú jelek­kel, azután megint —fr —- és —f2 —vei "és csatlakozva —f3 — és —f 4 — jelekkél (és így tovább). A kisfrekvenciájú —ft — és 100 --~f2 — jeleknek szaggatása, pl. északtól •— keleten át — nyugatig a nullairánnyal és a szaggatási szünettel délről — nyuga­ton át --- észak felé történik, míg a másik —f3 — és —f 4 — kisfrekvenciájú jeleknek 105 szaggatása egyidejűleg kelettől — délen át — nyugatig a kelet nullairániiyal és a szaggatási szünettel nyugattól — északon át — kelet felé. Ekkor a vevő kimenetén az —fl5 - f,, f 3 110 és fA — kisfrekvenciájú jelek hatékonyák az 5b. ábrán feltüntetett diagramrriábrá­zolásnak megfelelően. A vevő úgy van fel­építve, hogy a mindig párosan összetartozó

Next

/
Thumbnails
Contents