126529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzolszármazékok előállítására

Megjelenik 1941. évi március hó 17. MAß TAR KIRÍLYI ^^BK SZABADALMI BIRÓSÁfi SZABADALMI LEÍRÁS 126529. szám. IV/h/1. osztály. F. 9094. alapszám. Eljárás benzolszármazékok előállítására. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja: 1940. évi január hó 30. — Németországi elsőbbsége: 1939. évi február hó 24. A szakirodalomban a kumokinonnak és pszeudokumokinonnak nevezett trimeLil-pbenzokinon előállítására való eljárások ismeretesek. A nehezen hozzáférhető 1-ami-5 no-2,3,4,5-tetramelilbenzol (izoduridin) oxidálásával azt csupán szennyezett alakban sikerű]l előállítani. Az l-amino-2,4,5-trimetilbenzoH (pszeudokumidint) először acetilezíék, majd a 3- és 6-belyzetben nitrál-10 ták és azután újból dezacetilezték, a keletkezett szabad ammocsoporlot diazolálással és forralással eltávolították, a két nitrocsoportot redukálták és az ekként kapott trimetil-l,4-feniléiidiamint végül trimetilben-15 zokinonná oxidálták. Ez az újabb időben is átdolgozott eljárás körülményessége ellenére eddig a legjobban használható eljárásnak tekintendő, mert ama eljárások, amelyek a könnyen hozzáférhető 1-amiuo-20 -2,3,5-trimetilbenzolnak trimelil-p-benzokinonná való átalakítása tekintetében ismeretesekké váltak, gyakorlatilag szintén nem kielégíté'ek. Az l-amino-2,3,5-trimelilbenzol-Jiak petrolélel-oldalban ólomoxiddal való 25 reakciójakor a N-(2,3,5-trimetilfenü-l)-trinie[iI-p-benzokinon-diimid (kumil-kumo-kinon-diimid) keletkezik, amelyet a sav behatásával 2,3,5-trimelilanilinné és trimelil-p-benzokinonná hasíthatunk. Ez az eljá-30 rás, melynél a kiindulási anyagnak sohasem alakulhat át több mint 50°/o-a írimctil-p-benzokinonná és melynél a reakciós termékeket egymástól el kell választani, e mellett rossz kitermeléssel is dolgozik. 35 Ugyanez áll fenn annál amaz eljárásnál is, amely szerint az l-amino-2,3,5-trimeülbenzolt hipoklorittal éteres oldatban igen alacsony hőmérsékleten az N-diklór-l-amino-2,3,5-trimelilbenzollá, ezt káliumjodid behatásával az N-(2,3,5-trimelil-4-klórfenil- 40 -l)-írimeli]-p-benzokinoiidíimiddé és utóbbit savval való megbontással a trimetil-p-beiizokinoiiná és 2,3,5-trimetil-l-klóranilinné alakítjuk át. A trimetil-p-benzokinon technikai előállítására az ismert eljárások 45 alig alkalmasak. Meglepő módon úgy találtuk, hogy a Lrimetil-p-benzokinont igen egyszerű módon és csupán egy reakciós szakaszban, gyakorlatilag tiszta alakban és jó kiter- 50 .meléssel kaphatjuk akként, ha az 4-amino-2,3,5-trimetilbenzol sóit vizes ásványi savban szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten oxidálőszerekkel kezeljük. Alkalmas oxidálószerek pl. a mangándioxid, 55 krómsav, továbbá káhiimkromát, káliuinpermanganát. A reakciót pl. akként foganatosíthatjuk, hogy az elegyet szobahőmérsékleten való keverés mellett oxidáljuk és a trimetil-p-benzokinont ezután vízgőzzel 60 átdesztilláljuk' vagy pedig, hogy az 1-amino-2.3,5-trimeülbenzol valamely sójának erősen savanyú, forró oldatába az oxidálószert lassan hozzáadjuk, amikoris a keletkező trimetil-p-benzokinon vízgőzzel 65 együtt azonnal ledcsztillál. A találmány szerinti eljárás értelmében előállított trimelilbenzokinont azonnal tiszta, több mint '600/0-os kitermelésben kapjuk és redukáláskor abból, a 170 C° oívadáspontú tri- 70