126494. lajstromszámú szabadalom • Szekunderelektron-erősítő

Megjelenik 1841. éyi március hó 17. MAGYAR KIRÁLYI <tsBEBh SZABADALMI BÍRÓSÁG lliiiif^llls SZABADALMI LEÍRÁS 126494. szám. Vll/d. (VII/j.) osztály. — • W. 6608. alapszám. Szekunderelekíron-erősítő. Fernseh Aktiengesellschaft, Berlin - Zehlendorf, mint Weiss Georg oki. mérnök, Berlin-Dahlem jogutódja. A bejelentés napja: 1936. évi május hó 23. — Németországi elsőbbsége: 1935. évi május hó 24. Ajánlották már olyan elektronerősítő ké­szítését, amellyel ütközőanódák többszörös egymás mögé helyezésével szekundér elek­tronok révén gyakorlatilag teszésszerinü 5 fokú erősítést érhetünk el, minthogy az az első ütközőanódára csapódó elektron­áram egyik ütközőanódától a másikig fo­kozatosan növekedő szekundérelektronára­mot old ki, amelyet végül felfogóelektróda 10 fog fel. Az ütközőelektródák rácsalakúak vagy fóliákból állanak és felületük olyan anyagú, amely a szekundérelektronok* ki­bocsátása szempontjából kedvező. A találmány értelmében ezeknek az is-15 mert erősítőknek erősítési fokát olykép javítjuk, hogy az egyes elektródokból ki­lépő elektronokat a következő elektródon összegyűjtjük, vagy pedig azon elektron­optikailag reprodukáljuk; a találmány ér-20 leimében tehát két-két szomszédos elek-Iróda között olyan eszközöket helyezünk el, amelyek az elektronok ily gyűjtésére (koncentrálására) vagy reprodukálására al­kalmasak. Az erősítés szempontjából elő-25 nyösnek bizonyult az elektronforrást, pl. fotócella fotókatódáját, vagy a primer telektronsugárban fekvő ellenzőt az első ütközőanódán elektronoptikailag reprodu­kálni, illetve a forrásból kiinduló, teljes 30 elektronáram ot az első ütközőanódára koncentrálni. Mivel továbbá az ott kelet­kező szekundérelektronok különböző irá­• nyókban lépnek ki, ajánlatos az első üt­közőanódát is a másodikon, az utóbbit 35 a következőn, stb. elektronoptikailag re­produkálni. Ez egymás mögött elhelyezett rácsokkal alkotott ütközőanódák esetén a legegyszerűbb módon elektrosztatikailag, vagy az elektródarendszert körülvevő te­kercs mágneses mezeje révén valósítható 40 meg. A csatolt rajz 1. ábrája az elektroszta­tikai, 2. ábrája pedig a mágneses koncent­rálást, illetve reprodukálást vázlatosan mu­tatja. A 3. ábra a találmány szerint szer- 45 készlett cső nézete. Az elektronokat terelő (gyűjtő) elektron­lencse az 1. ábra szerint ráhelyezett 10, 11, 12, stb. gyűrűkkel felszerelt 7 henger alakjában van, miáltal egyidejűen a leg- 50 egyszerűbb módon a fotócelláknál, különö­sen távolbalátási és hangosfilm célokra rendkívül fontos érzéktelenséget érjük el külső zavarokkal szemben. Ha ezt a hen­gert, pl. az erősítőhöz vezető kábel ár- 55 nyékolóköpenyével köljük össze, akkor a fotócella külső árnyékolására, mint pl. fémszekrényekre, fémrácsokra stb., egyál­talán nincs szükség, ami a fénykihaszná­lás szempontjából gyakran előnyös. Az 60 egyes ütközőanódákat 1, 101, 111, és 121 jelöli. Az utolsó 121 ütközőanódáról a sze­kundérelektronok a 3 felfogőanődára jul­nak. A 2. ábra szerint az 1, 101, 111, 121, 65 131, illetve 3 elektródarendszert befogadó üvegtestet a 6 tekercs veszi körül, mely az elektronokat irányítja. Nagyfelületű fotócelláknál jól bevált a 2 katódát tartalmazó 8 üvegtestnek a 3. 70

Next

/
Thumbnails
Contents