126478. lajstromszámú szabadalom • Eljárás érintkezőket is alkotó árambevezetőkkel ellátott üvegtestek, főleg kisütőcsőalkatrészek előállítására

Megjelenik 1941. évi március hó 12. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126478. szám. Vll/d. (VH/h., VII/j.) osztály. — I. 4198. alapszám. Eljárás érintkezőkel is alkotó árambevezetőkkcl ellálott üvegtestek, főleg kisütőcsőalkalrészek, előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság cég, Újpest. A b»jelentés napja: 1939. évi augusztus hó 12. A találmány eljárás olyan üvegtestek, főleg kisütőcsőlalpak vagy burák előállítására, melyek rajtuk átnyúló, légzáróan beléjük olvasztott és a szabadba nyúló vé-5 g'ükkcl egyben érintkezőket is alkotó árambevezetőkkel vannak ellátva. Az ilyen üvegtestek előállíLásánál az a nehézség áll fenn, hogy az érintkezőknek mechanikailag elég szilárdaknak, tehát vas-10 tagoknak kell lenniök, az árambevezetőt pedig az üvegbe annál könnyebb légzáróan és feszültségmentesen beolvasztani, minél vékonyabb. Ezenkívül az árambevezetőkként használatos, az üvegbe (mely 15 kifejezés alatt jelen leírásban és igénypontokban kvarcüveget és általában üvegszerű tulajdonságokkal rendelkező anyagokat is kívánunk érteni) jól beolvasztható fémötvözetek, pl. rézbevonatú vas-20 nikkel ötvözelek alkotta drótok általában meglehetős drágák és nem különösen nagy mechanikai szilárdságúak. Ezért az érintkezőket is alkotó drótok esetén szükséges aránylag nagy átmérőjű drótok beolvasz-25 tása nemcsak műszakilag, hanem gazdaságilag is hátrányos. Ugyancsak gazdasági hátrányokkal járna a változó keresztmetszetű (tehát az érintkezőpecket alkotó végük felé vastagodó) drótok beolvasztása, 30 eltekintve attól, hogy az egyenlőtlen anyageloszlás okozta lehűlési viszonyok az eddig szokásos beolvasztási módszerek használata esetén a beolvasztási hely légzáró voltát lennék kétségessé és az üvegben 35 káros feszültségeket okozhatnának. 40 E nehézségek kiküszöbölésére már javasoltuk fenti célra sajátos alakú, vékony fémlemezből való árambevezetők alkalmazását. Ezek üreges alkata azonban igen kis mértékben való clszigelclhetőségüket megnehezíti és e méretekben esetleg elkészített árambevezetők megbízható b'eolvaszlhatóságát kizárja, radiális érintkezőkként való kialakításukat pedig megnehezíti. Azt találtuk, hogy a fenti nehézségeket 45 kiküszöbölve, a gyakorlati követelményeknek jól megfelelő árambevezető-érintkezőkkel ellálott üvegtesteket kaphatunk, ha kihasználjuk azt az ismert jelenségét (mely pl. izzólámpák átégett izzószálain is gyakran jól észlelhető), hogy vékony fémdrótok végének hirtelen nagy hőmérséklet behatása alatt való megolvasztásánál a drót vége a cseppfolyósodolt fémanyag felületi feszültségének hatására a drót többi részével jól összefüggő csepp- vagy gömbalakot vesz fel, melynek átmérője a drólátmérőnek többszöröse. E jelenséget a találmány szerinti eljárásnál úgy használjuk ki, hogy az üvegtestbe már behelyezett 60 árambevezetődrót végét az őt környező üveganyag meleg, célszerűen hígfolyós állapotának időpontjában hirtelen megolvasztjuk és az üvegbe az ennek folytán megvastagodott végű drótot olvasztjuk be 65 légzáróan akként, hogy az üvegbe a megvastagodott végnek egy része is be legyen ágyazva, pl. hogy az üveganyag lehűlés után az árambevezető legnagypbb átmérőjű helyéig érjen. Tapasztalataink sze- 70 50 55