126447. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kötőabroncsnak fadarabokra való ráhúzására

Megjelent 1941. évi március hó 1-én. HA0TAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSK SZABADALMI LEIRAS 126447. szám. VIH/c, (V/a/l.) osztály. — F. 8801. alapszám. Eljárás és berendezés kötőabroncsnak fadarabokra való ráhúzására. Fiedler Max igazgató, Zürichben. A bejelentés napja: 1939. évi augusztus hó 14. — Svájci elsőbbsége: 1939. évi június hó 20. Fadarabok, pl. pallók, gerendák, talpfák szilárdságának növelésére már javasolták e fadarabokra fémhuzalból, célszerűen fémpántból készült kötőabroncsok rá-5 húzását, melyek a fadarabokban a repedésképződést meggátolják, illetve az esetleg keletkezett repedéseket összenyomják. A fadarabokat tudvalevőleg e célra alkalmas szerkezettel összesajtolják, az ab-10 roncsot ráhelyezik és tetszőleges módon megfeszítik, vagy pedig maga az abroncs feszültsége határozza meg a fadarabok őszszeszorítását. A kötőabroncs egyik végén rendesen hu-15 rok van és ebbe helyezik az abroncs másik végét, melyre húzóhatást fejtünk ki, melynek támadási pontja a hurok. Ha a kötőabroncs feszültsége elég nagy, végét a hurok köré hajlítják, miáltal kampó lé-20 lesül, amely az abroncs feszültségét fenntartja és ennek következtében a fadarabot a szükséges nyomás alatt tartja. Nagy keresztmetszetű fadarabok, pl. gerendák, pallók stb. esetén, kielégítő ha-25 tás elérésére, a kötőabroncsokat aránylag vastag keresztmetszetű fémpántokból kell készíteni. E fémpánt merevsége folytán azonban a pánt szabad végét alig lehet bevezetni a pánt másik végén létesített 30 hurokba. A találmány szerinti eljárás kötőabroncsoknak fadarabokra való felhúzására az említett hátrányt kiküszöböli. Az eljárás lényege az, hogy az abroncs szabad vé-35 gét, a fadarab köré való hajlítás után, az abroncs másik végén elrendezett U-alakú kengyel két szára közé helyezzük éjs e kengyelben, tartószervnek a kengyelszárakban kialakított hasítékokba tolásával rögzítjük, majd az abroncsot, feszítőszerke- 40 zet segélyével, megfeszítjük és szabad végét a tartószerv felé visszahajlítjuk. Hogy biztosak legyünk a felől, hogy az abronccsal közölt feszültség, az abroncsvég megerősítése alatt megmarad, a meg- 45 erősítés alatt az abroncs két végének egymáshoz képest nem szabad eltolódnia. E célból a pánt szabad végére húzóhatást kifejtő feszítő szerkezeten csuklós kiszögelések vannak, melyek a kengyeltől 50 kétoldalt kinyúló tarlószerv oldalsó végeire támaszkodnak. A feszítő szerkezet kiszögeléseinek forgatható elrendezése lehetővé teszi a fémpánt végének helyes meghajlílását, az ab- 55 roncs meglazulása nélkül. Az abroncs visszahajlított végét rögzítő tartöszerv oldható, Ű-alakú kapocsként alakítható ki, melynek két szára az abroncs két végét körülfogja. Az ily módon 60 kellő helyzetbe hozott kapocs a feszítő készüléknek támadáspontja. A rajz, példaképpen, a találmány szerinti eljárás kivitelére alkalmas berendezés példaképpeni kiviteli alakját ós annak 65 egy változatát szemlélteti. Az 1. ábra, axonometrikus ábrázolásban, kötőabroncsként alkalmazott fémpántot tüntet fel.