126434. lajstromszámú szabadalom • Villamos ellenálláselem és eljárás ennek előállítására

2 í 26 4 34. test az áramvezetékek, illetve érintkezők befolyásolása nélkül ezüstszulfiddá alakul át. Az eljárás előnyös foganatosítási módjánál a fémes ezüsttestet 5 edényben 15 percig vagy hosszabb ideig 300—400 C hőfoknál kéngőz hatásának tesszük ki, hogy az áramvezetékek, illetve érintkezők befolyásolása nélkül lehetőleg az egész fémes ezüst 10 ezüstszulfiddá alakuljon át. Ezután a keletkezett vegyület állandóvá tétele végett az elemet közömbös légkörben, például nitrogénben 200—300 C fokra hevítjük. 15 Ezüstszulfid ellenálláselemeknek a találmány szerinti eljárással való előállításánál előnyösen wolframból vagy platinából való áramvezetékeket, illetve érintkezőket használunk. Az áram-20 vezetékek, illetve érintkezők azonban nikkel — króm ötvözetekből, például 80o/o nikkel és 20o/o króm ötvözetéből is készülhetnek. Az említett fémeken, illetve ötvözeteken kívül más oly fémek 25 is használhatók, amelyekből a fémes ezüsttestnek ezüstszulfid ellenálláselemmé való átalakításakor szulfidok nem keletkeznek. A találmány szerinti ellenálláselemek 30 az előzők szerint tehát fémvegyületből állanak és az ellenálláselemet alkotó fémvegyület ellenállásának negatív hőegyütthatója van, továbbá az ellenálláselem fémérintkezői, illetve áramvezeté-35 kei az ellenállást alkotó fémvegyülettel érintkeznek. A találmány szerinti ellenálláselem előnyös kiviteli alakjánál az ellenálláselem ezüstszulfidból áll és fémérint-40 kezői, illetve áramvezetékei, például wolframból vagy nikkel — króm ötvözetből vannak, amelyek az ezüstszulfiddal érintkeznek. A találmány szerinti eljárás fogana-45 tosításának megkönnyítése végett a találmányt részletesen a mellékelt rajz kapcsán ismertetjük. A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módjánál ezüstből ké-50 szült kerek, szögletes vagy más keresztmetszetű —2— rúddarabban az 1. ábra szerint —1— hornyokat vágunk. A hornyok között a távolságot úgy választjuk, hogy a kész ellenálláselemnek 55 a kívánt ellenállása vagy ennek érté* két megközelítő ellenállása legyen. Az —1— hornyok körül wolframból vagy platinából, esetleg nikkel — króm ötvözetből készült, kellő méretű, például 0.25 mm. átmérőjű huzalt tekercselünk 60 vagy gömbölyítünk és azt szorosra sodorjuk, hogy a huzalok feltekercselt végei és az ezüstfelület között jó villamos érintkezés létesüljön és —3— áramvezető vezetékek keletkezzenek (2. 65 ábra.). Az ezüsttestet ezután ezüstszulfidtestté alakítjuk át, például oly módon, hogy az elkészített elemet edényben 300—400 C°-on 15 percig vagy hosszabb ideig kéngőz hatásának tesz-70 szűk ki. Ily módon megközelítőleg az egész ezüst ezüstszulfiddá alakul át. Ezután az eljárás után a felesleges ként eltávolítjuk és az elemet közömbös légkörben, például nitrogénben 200—300 75 C°-ra való hevítéssel állandó állapotba hozzuk. Azt találtuk, hogy az ismerteteLt módon előállított ellenálláselemnél az ezüstszulfid az érintkezési helyekén az 80 érintkezőkre kerül. Az ezüstszulfid tehát az érintkezőket az ezekkel való érintkezési helyen teljesen bevonja és itt jő villamos érintkezést eredményez. Wolfram, platina vagy nikkel — króm 85 ötvözet használatának értékes előnye, hogy az ezekből készült áramvezetékek, illetve érintkezők maguk a találmány szerinti üzemviszonyoknál nem alakulnak át szulfidokká és így fém, vala- 90 mint ezüstszulfid között, nem pedig fémszulfid és ezüstszulfid között létesül érintkezés. Ez utóbbi esetben a kész ellenálláselemben nem kívánatos hatások jelentkezhetnének. 95 A találmány szerinti eljárás más foganatosítási módjánál a —2— ezüstrúd hossztengelyében nyílást fúrunk, melybe wolframból vagy króm — nikkel ötvözetből, esetleg más megfelelő 100 fémből való —4— magot szorosan behelyezünk, mely az ezüstrúd egyik végén kiáll (3. ábra). A —2— ezüstrúd egy vagy több hornyában wolframból vagy króm — nikkel ötvözetből való 105 vagy más megfelelő anyagú —3— huzalokat rendezünk el. Az előzőkben ismertetett módon elkészített elemet szulfuráljuk és ezután közömbös légkörbén hevítjük, amint azt már ismertettük, 110 Az egyes ellenállásszakaszok a —• Ä— mag és a hornyokba helyezett —3-— huzalok között keletkeznek.