126426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fénymásolatok előállítására
126 426. 3 Az ezzel az oldattal kezelt papírt mintegy 70 C°-on megszárítjuk. Minta alatt való megvilágítás után a papírt akként hívjuk elő, hogy mintegy 140 O-ra, 5 íűt°ött forgó hengerrel hozzuk érintkezésbe. Tiszta fehér alapon sötét ibolyás kék vonalú másolatot kapunk. A fentemlített diazoszulfonát helyett egyéb l-dialkilamino-3-aIkoxi-4-aminoio benzolokból, pl. az l-dimetilamino-3-metoxi-4-aminobenzolból kapott diazoszulfonátokat is használhatjuk. 2. példa. Az l-dietilamino-4-amino-3-metoxi-15 benzolból kapott diazoszulfonát 1,1 gnyi mennyiségét, 1 g 3-metil-5-pirazolont, 0,7 g tiokarbamidot, 0,7 g tiozinamint és 1 g bórsavat 50 cm3 vízben oldunk. Ezzel az anyaggal az 1. 20 példa szerinti eljárás szerint mély vörös vonalú másolatot kapunk. Ha a 3-metil-5-pirazolon helyett az acetecetsavanilidot alkalmazzuk, megfelelő módon sárga vonalú másolatot 25 kapunk. 3. példa. Az l-dietilamino-3-etoxi-4-diazobenzolból kapott N-szulfonát 1,5 g-nyi mennyiségét, 1 g floroglucint, 1,5 g 30 tiokarbamidot, valamint 1 g bórsavat 50 cm3 vízben oldunk. Ezzel az oldattal oly papírt teszünk érzékennyé, melynek egyik oldalát előzőleg 10°/o^os cinkacetátoldattal kentük be. A papírt 35 mintegy 50—60 C°-on szárítjuk és minta alatt megvilágítjuk. Ezt követően mintegy 140—150 C° meleg levegőárammal előhívjuk. Tiszta fehér alapú és mély kékvonalú pozitív másolatot ka-40 punk. Az említett diazoszulfonát helyett az l-monoetilamino-2-metil-4-aminobenzolból kapott diazoszulfonátot is használhatjuk. 45 4. példa. Az l-dietilamino-4-aminobenzolból kapott diazoszulfonát 1 g-nyi mennyiségének, 1 g floroglucinnak, 1;5 g tiokarbamidnak és 1 cm3 50'0/ 0 -os ecet-50 savnak 50 cm3 vízben való oldatát a 3. példa szerint cinkacetáttai előkezelt papírra kenjük. Megvilágítás után a papírt túlhevített, mintegy 150 C°-os vízgőzzel való kezeléssel előhívjuk. Fe-55 hér alapon mély barna vonalú pozitív másolatot kapunk, 5. példa. Az l-(N-etil-N-benzilamino)-4-aminobenzolból kapott diazoszulfonát 1,5 gnyi mennyiségét, 1 g floroglucint, 1,5 60 g tiokarbamidot, és 1 g bórsavat 50 cm3 vízben oldunk. Az oldatot oly papírra kenjük, melyet előzőleg 0,5% réznitrátot tartalmazó 5o/o-os cinkformiátoldattal kezeltünk. Az ekként előállított 65 fényérzékeny papírt minta alatt megvilágítjuk és azután a 3. példa szerint előhívjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás pozitív fénymásolatok előál- 70 lítására, nem kapcsoló diazotermékek alkalmazásával, melyre jellemző, hogy diazoszulfonátot és azokomponenst tartalmazó oly fényérzékeny anyagot, amely megvilágítás- 75 kor festéket nem képez, minta alatt megvilágítunk, majd hevítéssel, előnyösen 100 C° fölötti hőmérsékletre való hevítéssel előhívjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás fo- 80 ganatosítási módja, melyre jellemző, hogy oly diazoszulfonátot használunk, amelyet csekély kapcsolási energiájú diazovegyületből állítunk elő. 85 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy oly diazoszulfonátot használunk, melynek általános képlete: 90 X Z—R—N "" amelyben R, adott esetben helyettesítőket hordozó benzolgyűrűt, Z dia- 95 zoszulfonátcsoportot, X alkilt és Y hidrogént, alkilt vagy áralkut jelent, és amelyben Z a N csoporthoz X ? 100 para-helyzetben áll. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy oly diazoszulfonátot használunk, amely a dia- 105 zoszulfonátcsoporthoz orto-helyzetben alkoxicsoportot tartalmaz. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy nagy kapcsolási energiájú azokomponenst hasz- 110 nálunk.
