126411. lajstromszámú szabadalom • Záróréteges cella, melynek egyik elektródája alacsony olvadáspontú anyag vékony rétegéből van
Megjelent 1941. évi március hó 1-én. JíAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126411. szám. VH/g. osztály. -- P. 9754. alapszám. Záróréteges cella, melynek egyik elektródája alacsony olvadáspontú anyag vékony rétegéből van. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven (Németalföld). A bejelentés napja: 1939. évi december hó 11. — Néme(o:szági elsőbbsége: 1938. évi december hó 12. A találmány záróréteges cella; melynek egyik elektródája alacsony olvadáspontú anyag vékony rétegéből van, amely önmagában véve hordozólemezként való alkal-5 mázashoz nem elég szilárd. E záróréteges cellákat pl. egyenirányítókként vagy detektorokként alkalmazhatjuk. Az elektródarétegekbe való árambavezetés, vagy a belőlük való áramkivezetés 10 megoldására különféle eljárások ismeretesek. Egyenirányítóknál sokszor több ilyen cellát közös csapszegen alkalmazunk. Az egyik elektródát többnyire felfecskende-15 zeit fémréteg alkotja. Ez elektróda árambevezetőszerveként ekkor rúgókontaktust alkalmazunk. Vizsgálatok alapján kitűnt, hogy az alacsony olvadáspontú anyag vékony rétegé-20 hez való áramhozzávezetés új módszerének alkalmazásával fontos előnyöket érhetünk el. A találmányt az jellemzi, hogy az alacsony olvadáspontú anyaghói készült ré-25 teg áramkivezetőszervét vékony, hajlékony fólia alkotja, mely a réteggel fémes őssze^ köttelésben áll és a réteghez támaszkodik. A találmány szerinti szerkezettel elért előnyök már abból adódnak, hogy meg-30 szakítás nélküli üzem közben a hőmérséklet alacsonyabb, mint a rúgókontakLusos rendszereknél. Ezenfelül a kiaknázás, amely rúgókontaktusok esetén bizonyosszámú üzemi óra után csökken, a talál-35 mány szerinLi cellánál növekedik. Míg a rugókon taktusos cellában a zárófeszültség állandó erősségű áramnál növekedő konlaktusnyomás esetén csökken, a cella kiaknázása tehát kedvezőtlenebbé válik, a találmány szerinti cella a konlaktusnyo- 40 mástól független. Csupán behatóbb vizsgálat révén tűni ki, hogy a találmány szerinti kontaktus révén elért javítás valószínűleg annak köszönhető, hogy a rúgókontaktusok érint- 45 kezőhelyein oxidálás révén, kiváltképpen az alacsony olvadáspontú anyagnak a kontaktuson, uralkodó magasabb hőmérséklet befolyása alatt keletkező oxidja révén, járulékos átmeneti ellenállások ke- 50 letkeznek. Ha ezt a hátrányt a rúgókontaktusok erősebb hozzászorílásával kívánnók kiküszöbölni, mimellett az érintkezési hely kissé eltolódik, új hátrányok adódnak; ek- 55 kor az a veszély forog fenn, hogy az érintkezési helyen a fémrétegen keresztül nyomulhatunk. Mindenesetre némi idő után ismét újabb oxidáció lép fel. A találmány szerinLi szerkezet mecha- 60 Jiikai tekintetben is előnyös. A csatlakozlatósávot vékonysága következtében könynyen hajlíthatjuk, pl. hogy más lemezen valamely körrel összekössük. A hajlításnál fellépő mechanikai erők a fólia tapadási 65 helyén a cella fémrétegérc ál nem vivődnek, úgyhogy ez a hely mechanikai erőknek kitéve nincs. Önmagában, véve ismeretes a zárórelegen alacsony ( olvadáspontú ölvőzel egy csepp-70
