126389. lajstromszámú szabadalom • Légoltalmi elsötétítő szerkezet, különösen járóművek fényforrásaihoz

Megjelent 1041. évi március hő 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126389. szám XIX/c. (XX/a.) osztály. — F. 9214. alapszám. Légoltalmi elsöléííteszerkezet, különösen járóművek fényforrásaihoz. Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Részvénytársaság cég, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi július hó If. A találmány világítószerelvényeken, különösen járóművek világításán, pl. gépjáróművek, vasúti mozdonyok stb. fényszóróin alkalmazott légoltalmi elsölétítő-5 szerkezet. Ilyen elsötétílőszerkezelekkel szemben a a hatóságok különleges követelményeket támasztanak. Ezek egyike szerint az elsötétít őszerkezetnek olyannak kell lennie, 10 hogy a fényforrás a vele azonos magasságból, illetőleg a rajta átmenő vízszintes sík feletti helyről ne legyen látható, tehát ezekről a helyekről való belátás ellen teljesen takart legyen. Járóműveknél az a 15 további követelmény adódik, hogy a világítótest fényének a lámpa elé kell vetődnie, hogy egyrészt a szembejövő járóművek egymást észrevehessék, másrészt a járómű vezetője az előtte levő járómű-20 veket, személyeket, tárgyakat láthassa. Emellett azonban magát az úttestet is közvetlenül a járómű előtt meg kell világítani. Ezeknek a követelményeknek már úgy igyekeztek eleget tenni, hogy a világítő-25 szerkezet fénykibocsátó felületét bizonyos, korlátolt rész kivételével fényt át nem bocsátó anyaggal eltakarták és a szabad nyílást vízszintes vagy függőleges, illetőleg vízszintes és függőleges síkban megosz-30 tották, úgyhogy a fényforrás fénye megosztott fénynyalábok alakjában lépett ki. A fénycsóvát megosztó elemeket, pl. lemezeket a fényforrásra fényzáróan erősített takarólemez toldalékában rendezték el, 35 melyet az említett elemek vízszintes, illetőleg függőleges rekeszekre osztottak. Ezeknek az elemeknek a fénykévével érint'kező részeit fényt elnyelő anyagból készítették, illetőleg ilyen anyaggal vonták be. Ezzel az elrendezéssel a fényforrás taka rását az előrenyúló toldalék és a fényt vezető elemek feketítése révén el lehetett ugyan érni, de az ismert elrendezés a második követelménynek nem, vagy ki hem elégítő módon tett elegei. Az ismert szerkezetek célja ugyanis a fénykéve párhuzamosítása volt. Ennek révén a fényforrás fénye a szerelvényből az úttest felett és vele párhuzamosan olyan magasságban haladt, amilyen magasságban a szerelvény 50 az úttest felett van. Ez a párhuzamos fénykéve a járómű előtt 100—200-m-nyirc világít és a szembejövő járóművek felismerését lehetővé teszi, valamint a járómű előtt levő! személyeket és tárgyakat meg világítja. Ezzel szemben az úttestre magára a járómű előtt semmi vagy csak egészen halavány, szórt fény esik. A találmány légoltalmi elsötétítőszerkezeleknek olyan megoldása, mely az ilyen szerkezetekkel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A találmány értelmében a világítószerkezet fénykibocsátófelületét magában véve ismert módon korlátolt terjedelmű fényki- 65 bocsátó nyílás kivételével, fényzáróan eltakarjuk és a fénykibocsátó nyílás felületét ugyancsak magában véve ismert módon úgy osztjuk meg, hogy a fényforrás fénj^e osztott fénykévék alakjában lép ki. 7p