126389. lajstromszámú szabadalom • Légoltalmi elsötétítő szerkezet, különösen járóművek fényforrásaihoz

Megjelent 1041. évi március hő 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126389. szám XIX/c. (XX/a.) osztály. — F. 9214. alapszám. Légoltalmi elsöléííteszerkezet, különösen járóművek fényforrásaihoz. Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Részvénytársaság cég, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi július hó If. A találmány világítószerelvényeken, kü­lönösen járóművek világításán, pl. gép­járóművek, vasúti mozdonyok stb. fény­szóróin alkalmazott légoltalmi elsölétítő-5 szerkezet. Ilyen elsötétílőszerkezelekkel szemben a a hatóságok különleges követelményeket támasztanak. Ezek egyike szerint az elsö­tétít őszerkezetnek olyannak kell lennie, 10 hogy a fényforrás a vele azonos magas­ságból, illetőleg a rajta átmenő vízszintes sík feletti helyről ne legyen látható, tehát ezekről a helyekről való belátás ellen tel­jesen takart legyen. Járóműveknél az a 15 további követelmény adódik, hogy a vi­lágítótest fényének a lámpa elé kell ve­tődnie, hogy egyrészt a szembejövő járó­művek egymást észrevehessék, másrészt a járómű vezetője az előtte levő járómű-20 veket, személyeket, tárgyakat láthassa. Emellett azonban magát az úttestet is köz­vetlenül a járómű előtt meg kell világítani. Ezeknek a követelményeknek már úgy igyekeztek eleget tenni, hogy a világítő-25 szerkezet fénykibocsátó felületét bizonyos, korlátolt rész kivételével fényt át nem bo­csátó anyaggal eltakarták és a szabad nyí­lást vízszintes vagy függőleges, illetőleg vízszintes és függőleges síkban megosz-30 tották, úgyhogy a fényforrás fénye meg­osztott fénynyalábok alakjában lépett ki. A fénycsóvát megosztó elemeket, pl. leme­zeket a fényforrásra fényzáróan erősített takarólemez toldalékában rendezték el, 35 melyet az említett elemek vízszintes, ille­tőleg függőleges rekeszekre osztottak. Ezeknek az elemeknek a fénykévével érint­'kező részeit fényt elnyelő anyagból készí­tették, illetőleg ilyen anyaggal vonták be. Ezzel az elrendezéssel a fényforrás taka rását az előrenyúló toldalék és a fényt vezető elemek feketítése révén el lehetett ugyan érni, de az ismert elrendezés a má­sodik követelménynek nem, vagy ki hem elégítő módon tett elegei. Az ismert szer­kezetek célja ugyanis a fénykéve párhu­zamosítása volt. Ennek révén a fényforrás fénye a szerelvényből az úttest felett és vele párhuzamosan olyan magasságban haladt, amilyen magasságban a szerelvény 50 az úttest felett van. Ez a párhuzamos fénykéve a járómű előtt 100—200-m-nyirc világít és a szembejövő járóművek felis­merését lehetővé teszi, valamint a járómű előtt levő! személyeket és tárgyakat meg világítja. Ezzel szemben az úttestre ma­gára a járómű előtt semmi vagy csak egészen halavány, szórt fény esik. A találmány légoltalmi elsötétítőszerke­zeleknek olyan megoldása, mely az ilyen szerkezetekkel szemben támasztott köve­telményeknek megfelel. A találmány értelmében a világítószer­kezet fénykibocsátófelületét magában véve ismert módon korlátolt terjedelmű fényki- 65 bocsátó nyílás kivételével, fényzáróan el­takarjuk és a fénykibocsátó nyílás felü­letét ugyancsak magában véve ismert mó­don úgy osztjuk meg, hogy a fényforrás fénj^e osztott fénykévék alakjában lép ki. 7p

Next

/
Thumbnails
Contents