126382. lajstromszámú szabadalom • Forgó rekeszes dobbal ellátott magkiválasztó

¥ Megjelent 1941. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126382. szám. X/a., (X/i.) osztály. — D. 5328. alapszám. Forgó rekeszes (lobbal ellátott magkiválasztó. Demuth Heinrich főmérnök, Erfurt (Németország). A bejelentés napja: 1940. évi május hó 29. «semleges rétegnek« nevezett övön belül található kiválasztandó kicsiny magvak csak igen ritkán kerülnek vissza a kiválasztórekeszekbe. Az ismert beépítmények ezen a hátrányon a vesealakú gabonatö- 40 meg átrélegezésévervagy a vesealakzat felbontásával igyekeztek segíteni. Ezzel azonban jelentős javítást nem lehetett elérni, minthogy elsősorban czideig nem vélték figyelembe, hogy a felfelé mozgó gabona- 45 tömegnek éppen belső rétegeit kell a külső, a kiválasztórekeszeknek már kitett rétegeknél gyorsabban újra lefelé, a kiválaszlőrekeszckbe vezelni. A találmány szerinL a dob útján felfelé 50 mozgatott vesealakú magtömeg körzetén belül a belső magréteget a kiválasztőrekeszekhez visszavezető vezetőfelület és efölött a visszahulló külső magréteget felfogó második vezctőfelület van elrendezve. 55 lUtóbbi mögött továbbá iorlasztófelületet alkalmazunk, mely a lehulló külső rétegnek a kiválasztőrekcszekbe való visszahaladását késlelteti. Ezzel a vesealakú magtömegei a kiválasztórekeszeknek már ki- 60 tett (külső) rétegre és ezeknek még ki nem telt (belső) rétegekre osztjuk fel és az utóbbiakat a külső gabonarétegeknél gyorsabban vezetjük újra a kiválasztőrekcszekbe. Ily módon a kiválasztórekeszek- 65 hez mindig újra belső rétegeket vezetünk és azokra a kiválasztórekeszek hálásának már kitett rétegek kevésbbé rakódnak rá. Ezek a vezetőberendezések tehát azt eredményezik, hogy rövid időn belül az összes 70 /* A találmány forgó rekeszes dobbal ellátott magkiválasztó, mely belsejében magában véve ismert módon a kiválasztott dudvamagok számára való helytálló fel-5 fogóvályúval és a vályún elrendezett beépítményeikkel van ellátva. Ismeretes ezeket a beépítményeket a dobon belül található vesealakú maglömeg körzetében elrendezni, abból a célból, hogy e magtö-10 meg fel- és alálengését megakadáhyozzuk, a magszemek átréiegeződését elősegítsük és a visszacsúszó magrétegei a kiválasztó rekeszekhez visszavezessük. Ismeretes továbbá ezeket a vezetőtesteket lécekkel el-15 látni, melyek az előbbiek útján felfogott magréteget a dob kibocsálővégéhez szállítják. A találmány értelmében szintén vezető -testeket alkalmazunk, az ismertektől azon-20 ban a vezetőfelületek új elrendezésében különbözik, mely a következő felismeréseken alapul: A dob belsejében, annak forgása következtében és a nehézségerő hatása alatt 25 a felfelé mozgó dobfalon legördülő vese alakját felvevő magtömeget három övre oszthatjuk fel: 1. öv: felmenő áram, 2. öv: lemenő áram, 30 3. öv: semleges réteg, mely utóbbi a két előbb említett áram között helyezkedik el és amelyben a gabonamagvak és a dudvamagvak igen lassan mozognak. A vesealakú gabonamag-35 tömeg forgó 'tíiozgása következtében a