126302. lajstromszámú szabadalom • Oldható kötés rácsos csőszerkezetekhez

Megjelent 1941. évi március hó 1-én. MAÖYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁd SZABADALMI LETRAS 126302. szám V/e/l., (VIII/j.) osztály. — H. 10875. alapszám. Oldható kötés rácsos csőszerkezetekhez. Heitner József igazgató, Budapest. A bejelenlés napja: 1940. évi április hó 1. A találmány kör, vagy más keresztmetszetű csövekből készült szétszedhető és újra felállítható rácsos szerkezetek kapcsoló elemeire vonatkozik. Ismertek az 5 olyan szétszedhető rácsos szerkezetek, melyeknél az egyes rúdelemek összekötését két vagy több csavarral összefogott két félből álló hüvelyszerű elempárok képezik. A szerkezetben fellépő rúderőket az 10 összekötő hüvelyek tisztán az összeszorítás folytán előálló súrlódás útján veszik át, az ezen módon átvihető rúderő felső értéke azonban a súrlódó felület és a súrlódás nagysága által határolva van. 15 Ismertek olyan rácsos szerkezelek is, melyeknél a csövek végei kúposra vannak kiperemezve és az összekötő hüvelyek belső felülete olyan kiképzésű, hogy abban a kúpos csővég felfekszik. Ezen utóbbi 20 kivitelnél a rúderők átvitele azon határig lehetséges, amíg a kiperemező kúpos részre ható merőleges komponens a peremrészt vissza nem hajlítja, amikor is a csővég a kötésből kicsúszhat. 25 A kiperemezett rész visszahajtásának meggátlására az összekötendő csőelemek végeibe tüskeszerű betéteket alkalmaznak, amelyek olyan kiképzésűek, hogy a kiperemezéseket belülről megtámasztják és 30 így azok visszahajtását meggátolják. Azonban ezen megoldás nem nyújtja a szükséges biztonságot, mert ha a kiperemezelt csővég a tüskeszerű betéthez képest a húzóerők folytán elmozdul, ugyanazon 35 helyzet áll be, mintha a tüske ott sem volna és a kiperemezett rész visszahajlik. A találmány szerint a kiperemezett rész visszahajtását lehetetlenné tesszük azáltal, hogy a visszahajtást meggátoló elemet magához a csőhöz erősítjük, miáltal az a 40 cső esetleges elmozdulásánál azzal együtt mozoghat és így a peremet belülről állandóan alátámasztja. Ugyanezen eredményt érjük el azáltal is, ha nem a csövet magát peremezzük ki, hanem egy külön ki- 45 peremezett darabot erősítünk a csővéghez. A találmány szerinti megoldás példaképpeni kivitelét a rajz 1. ábrája az égjük kivitelt hosszmetszetben, - 50 2. ábrája az egyik kivitelt keresztmetszetben, 3. ábrája a másik példaképpeni kivitelt hosszmetszetben tünteti fel. Az első kivitel (1. és 2.. ábra) szerint 55 az összekötendő két rács csőrúd 1 és 1' vége a 2 és 2' kúpos peremmel van ellátva. A csövek kiperemezett részénél a megfelelő vastagságú 3—3' tárcsák vannak a 4—4'-vel jelzett helyeken (példaképpen 60 hegesztés útján) a cső belső köpenyéhez erősítve. A két rúdvég összekapcsolását az i.smert 5—5' félhüvelyekkel, melyek belső felükön a 6—6' félköralakú hornyokkal vannak ellátva és a 7—7' csavarok 65 meghúzása által eszközöljük. A második kivitel (3. ábra) szerint az összekötendő két csőrudazat 8—8' végeibe a 9—9' fémdugók vannak a 10—10; helveken a csövekhez erősítve. A , 9—9' 70