126267. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szövetvégek fel- és letekercselésére és hozzávaló tekercselőszerkezet

Megjelent 1941. évi február hó 15-én, MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126267. szám. XlV/e. osztály. — L. 8082, alapszám. Eljárás szövetvégek fel- és Ictekcrcselésérc és hozzávaló tekercsefőszerkezet. Löffler Andor textiltechnikus, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi február hő 23. Eddig szövőgyárakban és kikészítő üze­mekben a szövetvégeket vagy minden szi­lárd betét nélkül önmagukra tekercselték vagy pedig betétül papírhüvelyt használ-5 tak. A ruhadarab kiszabásánál az egész vé­get a szabászasztalra tették és a kisza­bandó szövetdarabot az asztalon fek­vő végről legöngyölítellék, ' miközben magát a szövetvéget az asztalon hossz-10 tengelye körül forgatni, tologatni kel­lett. Ennek az volt a hátránya, hogy a szabászasztalon ide-oda tologatott és for­gatott vég, különösen annak kiszabandó darabja összegyűrődött, ami a kiszabást 15 megnehezítette. Kötszövött árunál ehhez még az a hátrány is janiit, hogy a legön­gyölített szövetdarab elhúzódott, szem­egyenességét elvesztette és ez a szabályta­lanság a kiszabott, illetőleg készrevarrott .20 árun is látható maradt. A találmány e hátrányok elkerüléséi cé­lozza és lényege, hogy a szövő- vagy köt­szövőgyárban vagy, illetőleg és a kikészí­tőüzemben az árut nem önmagára, hanem 25 magra tekercseljük és ezen a magon visz­szük a szabászasztalhoz, ahol a kiszabandó darabot a szilárd állványra forgathatóan helyezett végről göngyölítjük le. A felte­kercseléshez használt mag célszerűen szi-30 lárd fém-, pl. vasrúd, vagy -cső lehet, me­lyet az áru legöngyölílése után újra fel lehet használni, míg az eddigi gyenge pa­pírhüvehyeket egyszeri használat után el­dobták. A mag a szövetnek a szabász-35 asztalra való lefejtésekor a vég forgás­tengelye, melyet a szatászaszlalon megerő­sített vagy a szabászasztalhoz állított csap­ágybakon vagy -állványon ágyazunk. Üreges mag esetében vagy a magon rudat tolunk át, mely a forgástengelyt alkotja 40 és melynek az áruvégen túlnyúló végeit a csapágybakokba vagy -állványokba il­lesztjük, vagy pedig a csapágy bakok vagy -állványok csapjait vezetjük az üre­ges mag végeibe. • 45 A találmány szerinti eljárás és szerke­zet lehetővé teszi, hogy az áruból mindig csak annyit göngyöljünk a szabászasztalra, amennyi az éppen kiszabandó ruhadarab­hoz szükséges. A szövet a végről simán 50 és önmagával párhuzamosan göngyölődik le és a szabászasztalon simán és egyenle­tesen, elhúzódás nélkül fekszik. Az eset­leg feleslegesen legöngyölt darab gyűrő­dés nélkül visszagöngyölhető. Kötszövött 55 áru szemegyenes marad. Ugyanez az eljárás és szerkezet szövet­kereskedésekben szövetvégek bemutatására és az eladott szövetdarab levágásáboz is felhasználható. 60 A mellékelt rajz a találmány szerinti szerkezet példaképem foganatosítás! a'ak­ját az 1. ábrán részben metszett oldalnézet­ben és a 65 2. ábrán elölnézetben mulatja. A szövőgyárban vagy, illetőleg és a ki­készítőüzemben az (1) szövetvéget magra tekercseljük, melyet az ábrázolt fogana-, tosítási példában a (2) fémcső alkot. Az 70

Next

/
Thumbnails
Contents