126259. lajstromszámú szabadalom • Eljárás feszültség vagy áramerősítésre
Megjelent 1941. évi február hó 15-én. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126259. szám. VH/d, oszlály. — W. 6705, alapszám. Eljárás feszültség- vagy áramerősítésre. , Georg Weiss, oki. mérnök, Berlin-Dahlemben. A bejelentés napja: 1937. évi március hó 31. — Németországi elsőbbsége: 1936. évi március hó 31. A találmány eljárás kis villamos áramok és feszültségek erősítésére szekundérelektron-erősítővel. Ismeretes, hogy szekundéreleklron-erősíléssel, több ütközőanóda 5 egymás mögé iktatásával igen kis elektronáramok csaknem tetszésszerinü erősítését érhetjük el. Az erősítésnek ez a módja azonban szabad priméreleklron-áram jelenlétét feltételezi, vagyis a megerősítendő, 10 kezdeti, hasznos energiának szabadon repülő elektronok áramából kell állania, minthogy csak az ilyen áramot használhatjuk fel szekundcrelcktronok létesítésére. Tehát ezt az erősítést nagyon jól al-15 kalmazhatjuk fotócellákban stb., de a máig ismeretes alakban nem használható ott, ahol vezetékben folyó áram, illetve feszültség erősítésére van szükség, ami a leggyakrabban előforduló eset. Ugyanis a ka-20 tódából kilépő elektronáramot, pl. vezérlőráccsal vagy mágneses mezővel ilyen vezérlőhatásnak vethetjük alá, majd a modulált elektronáramot ezt követő szekundérelektroii-erősítésnck tehetjük ki, de a 25 moduláció foka nagyon kis kezdeti vezérlőfeszüítségeknél annyira kicsi, hogy bár az erősítés végén nagyon erős egyenáramokat kapunk, ezeknek azonban csak csekély a modulálása. Ez különösen a kezdeti 30 zörejszint szempontjából hátrányos, minthogy a nagy elektronegyenáramnak már önmagában is megfelelően nagy a Schrotteffektusa. A kis vezérlő feszültségeknél tapasztalható kis modulációs foknak az a 35 magyarázata, hogy pl. az ízzókatódából kilépő elektronok Maxwell-féle eloszlást mutálnak, vagyis kilépő sebességük zérus és kb. 4 volt között van. Hogy tehát ilyen elektronáramot nullától maximumáig átvezérelhessünk, minden esetbea néhány volt 40 értékű vezérlőfeszültségre van szükség. Minthogy azonban pl. a távolbalátásnál 10-5 volt nagyságrendű feszültségek fordulnak elő, ott az ilyen erősítés nem alkalmazható. 45 A találmány lehetőséget nyújt arra, hogy nagyon kis villamos feszültségekel és vezetékben folyó áramokat szekundéreleklronérősítéssel megerősítsünk és így ezeknek nagy előnyeit — a kis kezdeti zörejszintet 50 és torzulásmentességet — kihasználhassuk. Ismeretes, hogy a spektrográfokban elektronoptikai eszközökkel a különböző sebességű elektronokat tartalmazó elektronsugárból csaknem tetszőlegesen kis sebes- 55 ségterület elektronjai választhatók ki. Ha tehát az ízzókatódából kilépő elektronáram sebességeloszlása 0—4 volt, akkor olyan elektronsugár választható ki, amely csak pl. 2.000—2.001 volt sebességű elek- 60 trónokat tartalmaz. Az ilyen elektronsugarat azonban már 0.001 volt vezérlőfeszültseggel teljesen át lehet vezérelni. A találmány értelmében javaslatba hozom, hogy az elektronsugarat, amelynek 65 elektronjai szűkebb sebességi határok közötti vannak, mint a közönséges ízzőkatódánál, intenzitása vagy sebessége szerint a megerősítendő hasznos feszültséggel vezéreljük és azután szekunderelektronerosi- 70
