126257. lajstromszámú szabadalom • Szántalp kerekes járművekhez, főleg ágyúkhoz

Megjelent 1941. évi február lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126257. szám. XX/a. osztály. — S. 18365. alapszám. Szántalp kerekes járművekhez, főleg ágyúkhoz. Ifj. Szentesy Balázs gazdálkodó, Kunmadaras. A bejelentés napja: 1940. évi július hó 5. Nehezebb kerekes járműveknél, főleg ágyúknál gyakran előfordul, hogy havas, csúszós talajon elakadnak és csak igen nagy erőkifejtéssel lehet őket továbbvon-5 tatni, esetleg a továbbvöntatást szüneteltetni kell addig, míg megfelelő vonóerő érkezik segítségül. E hátrány kiküszöbölését célozza a találmány, minthogy ez a kerekes járművek részére oly szántalpat 10 nyújt, mely lehetővé teszi csúszós talajon a járműnek kicsiny erővel való vontatását. A találmány áll sima járófelületű talprésszel és ebből függélyesen fölfelé álló két oldalfallal ellátott, hátsó végénél nyi-15 tott saruból, melynek két oldalfala között a kerék befogadására elegendő üreg van hagyva, továbbá a sarun, valamint a keréken, illetve a járművön alkalmazott rögzítőszervekből, melyek segélyével a kerék 20Ja ráhúzott saruban és a saru a keréken, valamint a járművön megerősíthető. A csatolt rajzon a találmány példaképpen felvett kiviteli alakjában van feltüntetve és pedig az 25 1. ábra a kerék alatt elhelyezett' szántalp oldalnézete, a - 2. ábra szántalpra helyezett két járműkeréknek felülnézete, a 3. ábra pedig a szántalp hosszmetszete 30 a kerék elmozdulásának megakadályozására alkalmazott egyik rögzítóbetéttel. A rajzon —a— jelöli a jármű kerekét, —b— a kerékagyat, —c— a kerékpár tengelyét, —d— pedig a jármű vázrészét, illetve ágyú esetén az ágyútalpat, amihez 35 a szántalp láncokkal hozzákapcsolható. Magát a szántalpat a sima járófelületű —f— talprésszel és ebből függélyesen fölfelé álló két —g— oldalfallal ellátott saru akotja, melynek két oldalfala között elegendő szé- 40 lességű üreg van a járműkerék befogadására. A saru mellső végén fölfeléhajló —h— orr van kialakítva, hátsó vége pe- v dig nyitott, úgyhogy az —a— járműkerék a saru nyitott hátsó végénél rágördülhet 45 a szántalpra. A —g— oldalfalaknak az a nesze, mely a kereket közrefogja, felső —i— szélén célszerűen ívalakú, úgyhogy az oldalfalak felső széle egy darabon követi a kerék görbületét. Az —f— talprész 50 belső oldalán a hosszirányú —j— vezetőhorony fut végig, melyben —k— csúszkák vezetődnek (3. ábra). E csúszkák —m— csavar segélyével hozzászoríthatók a talphoz, egyik végükön —n— fogantyú, a ke- 55 rék felé néző végükön pedig ívelt —o•— támaszlap van, melynek a kerék-talp nekifeküdhet. A saru —j— vezetékébe két ilyen —k— csúszka van elhelyezve, úgyhogy —o— támaszlapjuk egymással szem- 60 be néz és elölről-hátulról nekifekszik a keréktalpnak. A —g— oldalfalak mellső és hátsó végén —r— fülek vannak, melyekbe egy-egy csavaros —p— feszítőorsó van beakasztva. Ez orsó másik végének 55 megfogására a kerék —b— agyán —s— akasztókampók vannak megerősítve, vagy ilyen kampókkal ellátott gyűrű van az _ agyra szerelve és a feszítőorsó szabad vé-