126223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás montánviasz fehérítésére

2 12 lőszerekkel kezeljük, akkor nem ka^ punk említésre méltó fehérítőhatást. Ekként magyarázható, hogy a montánviasznak alkalikus oldatban való fe-5 hérítésél ismert kutatók, pl. a Zeit- schrift für angewandte Chemie« 1901. 1110. oldalán és a Chemiker Zeitung 1917. 131. oldalán eredménytelennek tüntették fel. 10 Meglepő módon úgy találtuk, hogy a montánviasznak semleges vagy alkalikus oldatban való kezelésénél is nagy fehérítőhatást érünk el, ha a kiindulási anyagot semleges vagy alkalikus 15 szerves hígítószerekben oldjuk vagy szuszpendáljuk és ebben az alakban oxidálószerekkel kezeljük. Hígítófolyadékokként mindama oldószerek tekintetbe jönnek, amelyek ma-20 guk a viasznak oxigént lehasító szerekkel való kezelésekor említésre méltó mértékben nem változnak. Azzal az eljárással ellentétben, amely szerint az oxidáló kezelési savanvú oldatban fosa-25 natosítják, az alkalmas oldószerek választéka rendkívül nagy. Ekként pl. oldószerként benzin, benzol, széntelraklorid, aceton, piridin használhatók. Paraffin is használható, különösen akkor, ha a 30 kívánt terméknek a méhviaszhoz hasonlónak és alacsony olvadáspontúnak kell lennie. Az egyéb említett folyadékok használatakor olyan viaszt kapunk, amely olvadáspontja és egyéb 35 tulajdonságai tekintetében a kiindulási anyagtól alig tér el, ellenben sokkal világosabb színű. Az oxidálást továbbá levegő vagy oxigén bevezetésévei alátámaszthatjuk és gyorsíthatjuk. 40 Az oxidálószerek vagy azok sószerű reakciós termékeinek csekély maradékait, amelyek színezővegyületek, pl. fémsók használatakor a fehérített viaszban nemkíván t színezést és zavaró 45 hamutartalmat létesítenek, hígított savakkal, pl. sósavval vagy oxálsavval való mosással eltávolíthatjuk. Miként megállapítottuk továbbá e szennyezéseket ezt követő, derítőföldek-50 kel való keveréssel, célszerűen hígító- ' szerek jelenlétében is eltávolíthatjuk. A találmány szerinti eljárással a nyers és gyantamentesített viasz helyett annak elszappanosítással kapott hasítá-55 si termékeit, valamint utóbbiaknak vagy a viasznak magának származékait is f ehéríthetjük. A montánviasz szár-223. mazékai és hasítási termékei közé tartoznak, pl. helyettesítési termékei, mint klórozott montánviasz, a montánviasz- 60 zsírsavak fémsói, valamint a montánviaszzsírsavakból ismert módon kapott ketonok (montanon) stb. " A fehérített viasz a legtöbb viasszal, valamint cerezinnel, parafinnal, fagy- 65 gyúval, stb. keverhető; ekként oly termékeket kapunk, amelyek a járulékos anyagok szerint tulajdonságaikban messzemenően megváltoztak és ezzel a viaszt feldolgozó ipar céljaira nagy 70 mértékben hozzáidomíthatók. 1. példa. ; Gyanlamentesítetl montánviaszt forró piridinben oldunk, majd 30 «/o-os oldat alakjában 20 % hidrogénszuper- 75 oxidot adunk hozzá. A piridin ledesztillálása után sárgás viasz marad viszsza. 2. példa. Montánviaszt acetonban szuszpendá- 80 lünk és annak íorrási hőmérséklete mellett az acetonba lassan permanganátoldalot adunk. Sárga viasz elérése végett mintegy feleannyi pcrmanganátot kell hozzáadni, mint montánviaszt. 85 A szintelenítés bekövetkezte után az acetont ledesztilláljuk és a maradékot forró benzollal kezeljük. A benzololdalnak sok esetben még barna színe van, amelyet a derítéshez használt pennán- 90 ganátból keletkezett kolloid barnakő szennyezése idéz elő. A szennyezés eltávolítása végett hígított kénsavval, csekély mennyiségű kénessav vagy oxálsav hozzáadása mellett, kirázzuk és 95 szükség esetén még derítőföldekkel vagy színtelenítőszénnel való kezelést csatlakoztatunk. Ha a permanganát elbomlása folytán bekövetkező lúgos reakciót meg akarjuk szüntetni, előzőleg loa csekély mennyiségű magnéziumszulfátot adunk hozzá. 3. példa. A montánviasznak elszappanosítással és az el nem szappanosítható rész el- 105 választásával kapott savait ötszörös mennyiségű széntetrakloridban oldjuk és acetonoldatban a savak súlyának 30 o/o-nyi mennyiségű permanganátot adunk hozzá. Ä szokásos módon való no feldolgozás után viaszsárga színű savakát kapunk, melyeknek olvadáspontja