126188. lajstromszámú szabadalom • Szikra-, pernye- és koromfogó berendezés vasúti mozdonyokhoz

Megjeleni 1941. évi február hó 1-én. MAGYAR KIBÍ.LYI SZABADALMI BÍRÓSÁGI SZABADALMI LEIRAS 126188. szám. V/c. osztály. — V. 3798. alapszám. Szikra-, pernye- és koromfogó berendezés vasúti mozdonyokhoz. Vargha öyula nyugalmazott községi írnok, Sárbogárd. A bejelentés napja: 1938. évi október hó 1. A vasúti mozdony kéményéből kilépő szikrák, főként száraz időben könnyen tűzveszélyt okozhatnak, az utasok testi épsé!,géi is gyakran veszélyeztetik, a szikra, per-5 hye és korom a vasúti kocsikat folytonosan szennyezik, sok esetben a vasúti kocsik ablakainak nyitval art ásat lehetetlenné teszik. A vasúti mozdonyokon jelenleg alkal-10 mázott szikrafogó berendezések a felsorolt bajokat nem tudják teljesen kiküszöbölni és az a hátrányuk, hogy a léghuzamoi számottevően rontják. A találmány szikra-, pernye- és korom-15 fogó-berendezés vasúti mozdonyokhoz, mely a léghuzam csökkentése nélkül a szikrákat oltja és a pernyével, korommal együtt a füstből kiválasztja, visszatartja. A találmány szikra-, pernye- és korom-20 fogó berendezés vasúti mozdonyokhoz, jellemezve a kémény felett elrendezett, a mozdony haladásakor keletkező légárammal a füstöt hátrafelé vezető terelő-toldattal, — a mozdony homlokrészén el-25 rendezett, légbevezető-kúppal ellátott víztartállyal, —• a légbevezető-kúpon át belépő levegő túlnyomásával a víztartályból a vizet a terelő-toldatba vezető szállócsővel és a szállócsőnek a terelő-toldatba 30 nyúló végéhez csatlakozó szórókúppal vagy szőrórózsával, vagy porlasztó-fejjel. A mellékelt rajz a találmány szerinti berendezés három példaképen vett megoldási alakját vázlatos hosszmetszetben 35 mutatja. Az 1. ábrán látható első megoldási alakon a vasúti mozdony kéménye —1—-el, rés hagyásával részben az —1— kémény fölé nyúló füst-terelő és vezető-toldat —2—vei, a mozdony homlokrészén elhe- 40 lyezett víziartály —3—al, a légbevezetőtölcsér —4—el, utóbbihoz csatlakozó, rúgó terhel te visszacsapó-szelep —5—el, a —3— tartály belsejében elhelyezett szűrőrács —6—al, a —3— tartály alsó végé- 45 hez, a —7— szűrőbetét közbeiktatásával csatlakozó szállócső —8—'al, a —8— szállócső felső végére erősített szórókúp vagy szórórózsa, vagy szóSrófej —9—el és a —2— terelő-toldatból lefolyó szennyes vi- 50 zet elvezető gyűjtőcső —10—el van jelölve. Az —1— kéményből felszálló füst, a —2— terelő-toldat által vezetve, annak hátsó, csőalakú végén át távozik. A füst- 55 nek a —2— terelő-toldaton át való vezetését a mozdony haladása közben keletkező léghuzam biztosítja. A —2— terelőtoldat mellső végénél behatoló levegő hatásos léghuzamot létesít. A —2— terelő- &o toldat külső falával érintkező és azt hatásosan léhűtő, a mozdony haladásával ellentétes irányban áramló levegő a —2— terelő-toldat hátsó, csőalakú végénél ejektorszerűen szívóhatást létesít. 65 A —4— tolcsörbe ütköző, áramló levegő az —5— visszacsapó-szelepet, rugójának hálásával szemben nyitja és a —3— tartály belsejében a légköri nyomásnál magasabb légnyomást létesít, amely a vizet a 7