126162. lajstromszámú szabadalom • Villamos fénymérőműszer fényképezési célokra

2 t 2 • 1« 2. a felveendő tárgyról érkező fénymennyiségeket méri. c) Lehetővé teszi, hogy a fénymérés szükség szerint a kép közép vagy sötét fényfoltjaira történjék, d) Elő-5 állítása és ára a fotócellás fénymérőknél lényegesen olcsóbb és így azt a fényképezők sokkal szélesebb rétegei szerezhetik be. Ezeknek a követelményeknek az alább 10 leírt új találmányú fénymérő műszer teljesen megfelel. Általánosságban lényege az, hogy a fényképezésnél a felveendő tárgyak megvilágításának, vajgyis a képet alkotó ••fényfoltok intenzitásának mérésére mes-15 térséges fényt, villamos fényt használ mértékül, miként hosszúságot csak hosszúsággal, súlyt csak súllyal stb. lehet mérni. Az általános gyakorlatban a fényképezés terén tehát azt a fényt fénnyel való mé-20 rési módot alkalmazza egyszerű megoldásban, mely körülményes voltánál fogva csak a tudományos fényméréseknél használatos a sugárzó fény mérésére. A mérés módja lényegileg azonos a kémiai analyzis 25 egyik mérőmódszerével a kolorimetrikus méréssel, tehát tudományos pontosságú. Kis villamos izzóval megvilágított szürke, kék vagy más színű homályos üveg egyik felének világítási fokát s ezzel szín-30 tónusát tág határok között úgy módosítjuk, hogy az izzót tápláló áram feszültségét fokozatosan csökkentjük vagy emeljük. Az ellenállás változtatásait skálára viszszük át és megállapítjuk az egyes skála-35 fokoknak gyakorlatilag megfelelő megvilágítási időket. A szürke homályos üveg másik felén a felveendő tárgynak lencsével vetített, vagy más módon, pl. Newton keresővel létesített képe a homályos üveg 40 színétől függő sötétebb és világosabb színű fényfóltokban mutatkozik. A kép közép vagy sötét színű fényfoltjai valamelyikéhez hozzáhangoljuk a mérőrész színtónusát aszerint, hogy a képen mit aka-45 runk kihangsúlyozni, minő fénytónusokban kívánunk legtöbb részletet kihozni. Hozzáhangolás után azonos tónusú fényfoltnak azonos expozíció felel meg, melyet a skálán egyszerűen leolvasunk. 50 Az I—III. ábrák a találmány szerinti villamos fénymérő műszer egyik foganatosítási alakját mutatják. Az I. sz. ábrán bakelit házban (dobozban) két főrészt különböztetünk meg. Az 55 (1) rész lényegileg apró sötétkamra, (2) objektívje nagyobb fényerejű, kis fixfókuszú egyszerű lencse vagy lencsepár, mely a felveendő tárgy képét a (3) szürke homályosüveg felső részére vetíti. A (4) rész tartalmazza a fényforrást, mely a ho- 60 mályosüveg alsó felét világítja meg. Az (5) fényforrás kis zseblámpaízzó, melynek fénye ellenállással fokozatosan változtatható. Az izzót tápláló áramkör egyik pólusa a (6) gúlaalakú, reflektorként kiala- 65 kított foglalat, melyet a (7 és 8) ütközőkhöz a (9) rugós kontaktus szorít. Ez a kontaktus az áramkör másik pólusa. A (10) szárazelem pólusai a keresztmetszetben ábrázolt (11 és 12) vezetőkhöz kap- 70 csolódnak. A (13) rész kis előudvar, mely a külső zavaró fény kizárására való, továbbá arra, hogy a (14) beállítható lencsén keresztül a homályos üveg mindkét felét egyszerre lehessen erősen nagyítva 75 szemlélni. A II. sz. ábra az I. sz. bakelitdoboz nyitható fedelének belső oldalát mutatja. Itt van elhelyezve a (15) köralakú ellenállás a (16) vályúban. Az ellenállásnak so (17 és 18) spirálirúgós fixpólusai az I. sz. ábrán a (11 és 12) vezetőkhöz kapcsolódnak. Az ellenállásnak 19. mozgó, illetve forgó része a 20. szintén spirál rugós kontaktussal az izzó foglalatát alkotó kis ref- 85 lektorhoz kapcsolódik. A III. sz. ábra a műszer fedelének külső oldalát mutatja. A (21) gombbal az ellenállás mozgó része körbeforgatható. A gomb forgatásával az izzó fényét lehet váltóz- 90 tatni, csökkenteni vagy növelni, azonban a gombbal együtt forgó (22) korong skálája empirikusan a megvilágítási időket mutatja. A (23) koncentrikusan forgó korong külön szintén elforgatható és a kii- 95 lönböző rekesznyílások skáláját mutatja. A legkülsőbb (24) fixskála a felvételi anyag érzékenységi fokait jelzi. A műszer használata a következő: Mindenekelőtt a (23) korong kis nyíllal 100 jelölt pontját kell a. felvételi anyag érzékenységi fokára beállítani. Ez a beállítás változatlanul marad addig, míg ugyanolyan érzékenységű filmmel vagy lemezzel dolgozunk. A (3) szürke homá- 105 lyos üveg felső felén a felveendő kép fényfoltjai mutatják a felveendő tárgy egyes részeinek gyengébb vagy erősebb megvilágítását. A (12) beállítógombot addig forgatjuk, míg a homályos üveg alsó no felének megvilágítása, illetve színtónusa teljesen azonos a homályos üveg felső felén jelentkező kép középső vagy sötét fény foltjainak megvilágítási fokával, illetve színtónusaival aszerint, hogy a középső 115 vagy sötét fénytónusok részletrajzára van szükség. A beállítás után tehát a fény tónusok összehangolása után a beállító-