126136. lajstromszámú szabadalom • Elosztótolattyú áramló folyadékok mérőihez

Megjelent 1941. évi íebruár hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS «2« 13«. szám. VII/í. osztály. — H. 10836. alapszám. 10 15 Elosztólolallyú áramló folyadékok mérőihez. Hejduk Frantisek gyáros, Praha és Dr. Neumann Jan gyárigazgató, Praha-Smichov. A bejelentés napja: 1940. évi február hó 3. Folyadékok eloszlására folyadékmérőkben az egyes mérőhengerekhez a legkülönbözőbb elosztó szerveket, többnyire elforgó elosztótolattyúkat használnak. Az eddig használt ily szerveknek azonban hátrányai vannak, melyek közül elsősorban ezeknek az elosztószerveknek súrlódási ellenállása említendő meg, aminek oka főként az elosztótolattyúk túlnagy mérete. A nagy méretekkel további hátrányok kapcsolatosak, különösen az érintkezési felületeken fellépő nagy kerületi sebességek, amelyekkel azután e felületek elkopása jár s ez viszont az elosztótolattyú tökéletlen tömítését okozza, melynek következtében az átömlési mérőeszköz pontatlanul működik. Az eddig használt szerkezeteknek ezeket a hátrányait a találmány lényegileg kiküszöböli: A találmányt a mellékelt rajzok szemléltetik, melyeken az 1. ábra az elosztótolattyú ellátott átömlési folyadékmérő hosszmetszete, a 2. ábra a vízszintes munkafelület (ülés) melyen az elosztótolattyú mozog, a 3. ábra az elosztótolattyú felülnézete, a .4., 5. és 6. ábra az elosztótolattyú és néhány részletének alternatív kiviteli példája, a 7. és 8. ábra az elosztótolattyú további alternatív kivitelezése. Az 1. ábra a találmány szerinti elosztótolattyú alkalmazását szemlélteti négyttugattyús folyadékmérőnél, ahol is a mé-35 rődugattyúk keresztalakban és egy síkban vannak elrendezve. Az elosztótolatytyút azonban természetesen más tetszőleges szerkezetű folyadékmérőknél, valamint 20 25 30 40 a mérőhengerek más mennyiségénél is használhatjuk. A tulajdonképpeni —t— elosztótolattyú (1. és 3. ábra) forgási test alakú és alsó felfekvési felületében két nyílás van kiképezve. A —2 —- nyílás a —3 — csatornával közlekedik, mely —4 —• nyílásával 45 a kúpalakú tolattyúköpenybe torkol. Az —5- nyílás az —1— tolattyú belső —6— terével közlekedik, mely tér fölül köralakú nyílásban végződik. A tolattyú a —7— tengellyel két párhuzamos sík, nevezetesen 50 a —8 ülés és a —9— tömítés síkja között forog. A tolattyú kél részből van, mégpedig az alsó —1— és a felső —10— részből, mimellett mindkét részt a —12— fém-membrán (hullámos test) köti össze és a 11— rúgó egymástól szétszorítja, hogy a —8— és —9— munkafelületek megbízhatóan érintkezzenek egymással. A folyadék a —13— csőtoldaton át jut nyomás alatt a mérőeszközbe, ahol a 14 tolattyúkamrán, —4— nyíláson, —3-- csatornán és a tolattyú —2— nyilasán a --8— ülésben elrendezett négy —15— nyílás egyikébe kerül, (1. 'a 2. ábrát is) és a —16— csatornán át a —17— dugattyú és a —18— hengerfedél közötti mérőtérbe jut. A két egymással szemközü —17— dugattyút a —20— kulissza köti össze, úgyhog3r

az egyik dugattyúra ható folyadéknyomás (beáramlás) egyúttal a már leméri folyadékot a szemközti dugattyú segítségével kiszorítja (kiáramlás). A leméri folyadékot a szemközti ^—L

i6'— csatorna és az ülés egyik —15— nyílása vezeti el és az —5— nyíláson át a -—6— tolattyútérbe jut és a mérőeszköz bői a —19— csőtoldaton át kilép. A—20— 55 60 65 70 75