126034. lajstromszámú szabadalom • Oltófolyadékos villamos kapcsoló

Megjelent 1941. évi január hó 16-án. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126034. szám. VH/g. osztály. — Sch. 5749. alapszám. Oltófolyadékos villamos kapcsoló, Schiele Industriewerke cég, tulajdonos Schiele Franz. Hornberg, Schwarzwaldbahn, (Németország) A bejelentés napja: 1939. évi március hó 3. Németországi elsőbbsége: 1938. március 4. Az elektromágneses úton, működtetett, például a vezérelt kapcsolók módjára kialakított, kapcsolók, mozgatható kapcsolódarabjait a kapcsolómágnesek a bekapcso-5 láskor nagy sebességgel rántják a helytálló ellenkapcsolódarabokhoz. A mozgatható kapcsolódaraboknak a helytálló kapcsolódarabokra való felcsapódása következtében a mozgatható kapcsolódarabok 10 rezgésbe jönnek, ami az átmeneti ellenállás időleges ingadozásait idézi elő, azaz időleges áramingadozásokat hoz létre. Ezeket a bekapcsoláskor fellépő jelenségeket felcsapódási ütéseknek nevezhetjük. Isme-15 rétes, hogy a bekapcsoló mozgás lassítására és ezáltal a felcsapódási ütések megakadályozására dugattyús hengerszerkezeteket alkalmaznak. Az ilyenfajtájú ismert csillapítóberendezéseknek azonban hátra -20 nyuk, hogy bonyolultak és drágák. A találmány az említett fajtájú csillapítóberendezéssel ellátott, oltófolyadékos kapcsoló, például olajkapcsoló, mely az eddigi hasonló kapcsolóknál egyszerűbb, 25 illetőleg olcsóbb. A találmány szerinti kapcsoló lényege az, hogy egy vagy több szerkezeti része, amely a be- és kikapcsoláskor önmagával párhuzamosan elmozduló kapcsolóhíddal együtt, a kapcsolót és az 30 oltófolyadékot tartalmazó tartány falai irányában mozdul el, úgy van kialakítva, hogy a tartány keresztmetszetének alakjához illik, és így a csillapító henger szerepét játszó tartányban csillapítódugattyú-35 ként működjék. Az olajjal vagy valamely más oltófolyadékkal töltött tartányban levő, önmagukkal párhuzamosan elmozgatható kapcsolőrhíddal ellátóit ismert kapcsolóknál a kapcsolóhídakkal összekötött szerkezeti részek 40 természetesen szintén bizonyos csillapítást idéznek elő, ez azonban oly kicsi, hogy a szóbanforgó esetben egészen elhanyagolható. Ismeretesek olyan kapcsolók is, amelyeknek az oltófolyadékban elhelyezett, a 45 mozgatható kapcsolódarabokat működtető billenőhorgonyuk van, amelynek a vele együttmozgó szerkezeti részekkel együtt az oltófolyadékkal szemben nagyobb ellenállása van, mint az önmagával párhuza- 50 mosan elmozduló horgonnyal vagy hasonló módon elmozduló kapcsolóhidakkal ellátott, használatos kapcsolók esetében. A billenőhorgonyos ismert kapcsolók azonban úgy voltak kialakítva, hogy felcsapó-55 dási ütések ezeknél is felléptek. Minden további nélkül világos, hogy csillapítórészeknek a mozgatható kapcsolódarabokkal való összeszerelése különös jelentőségű abban az esetben, ha a mozgatható kap- 60 csolódarabok és mozgatóhorgonyuk önmagukkal párhuzamosan mozdulnak el, és ha a csillapítórészek úgy vannak kialakítva, hogy oly csillapítódugattyút alkossanak, melynek csillapítőhengere a kap- 65 csolót és az oltófolyadékot felvevő tartány. A kapcsoló irymódon történő kialakítása esetében nemcsak hog}' egyszerű módon kiküszöbölhetjük a felcsapódási üléseket, hanem ezenkívül a kikapcsolási 70 fényív jobb eloltását is elérjük, ami szintén előnyös. A kikapcsoláskor ugyanis a kapcsolóhídhoz képest lényegében szimmetrikus két oltófolyadékáramlás keletkezik, amelyek mindegyike a kapcsolóhíd 75 két kapcsolási helye és az ezekkel együttműködő, helytálló kapcsolődarabok közötti térbe irányul, A találmány egy to-