126020. lajstromszámú szabadalom • Berendezés az égési gázok melegségtartalmának hatásos kihasználására tűzhelytüzelésekben

Megjelent 1941. évi január hó 16-án. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 126020. szám, Il/h. osztály. — H. 10750. alapszám. Berendezés az égési gázok melegségtartal mának hatásos kihasználására tüzhelytfizelésekben. Hempelmann Ottó gyáros, Hildesheim A bejelentés napja : 1939 évi december hó 23. Takaréktűzhelyek és főzőkályhák tüzelőberendezésében a tüzelőanyag kihasználása igen hiányos, minthogy a tüzelő érben nagy mennyiségű, éghető gáz (pl. szénoxid, 5 metán, stb.) keletkezik, mely kihasználatlanul távozik a kéménybe, mivel nem jut hozzá az égéshez szükséges oxigén. A találmány berendezésre vonatkozik, mely takaréktűzhelyekben és főzőkályhák-10 ban a tüzelőanyagból előállí'ott gázoknak különösen előnj'ös kihasználását teszi lehetővé. Tudvalevőleg alkalmazlak már ilyfajla tüzeléseknél kivehető és állítható lapo-15 kat, melyek felső levegő hozzávezetése!: engedik meg. A felső levegő keveredik a tüzelés fölött oxigénhiány miatt még meg nem gyulladt gázokkal és 'ígyritánégés jön létre. Az ismeretes berendezések azon-20 ban céljuknak nem felelnek meg kifogástalanul, mivel egy részüknek nincs szabályozókészüléke a bevezetendő levegő számára, mivel továbbá igen gyakran olyan az elrendezés, hogy a levegő-25 beömlőnyílásokat a tűzhelyre helyezett főzőedények részben eltakarják. Más berendezésekben a tűzhely lángja a levegőbeömlőnyílásokon át kicsaphat, és végül vannak olyan módon kiképzett tűzhelylapok 30 is, melyeknél a másodlagos levegő a tüzelésbe való belépés előtt nincs kellően előmelegítve. Az éghető gázoknak meggyulladása és gazdaságos elégetése azonban csak akkor lehetséges, ha a másodlagos levegő-35 nek hőmérséklete megközelítő''eg megegyezik a gázok gyulladási hömérsékle'ével: Az eddigelé ismeretes tűzhelylemez-rendszernek .kivétel nélkül tapasztalható nagy hátránya abban van, hogy a levegő a tüze-40 45 50 lésbe való beáramláskor fojtást szenved, úgyhogy csekély kéményhuzatnál igen gyakran egyáltalában lehetetlen elegendő mennyiségű másodlagos levegőt bevinni a tüzelésbe. Az eddigelé ismeretes berendezéseknél hiányzik továbbá annak a lehetősége, hogy a másodlagos levegő beáramlását a mindenkori kéményhuzatnak megfelelően szabályozzuk, hogy továbbá az utólagosan elégetett gázoknak melegét az állítható tűzmelylemez mögött jól kihasználjuk. A találmány már most oly berendezés, mely az eddigelé mutatkozott összes hátrányokat kifogástalanul megszünteti. Gon- 55 doskodás történik mindenekelőtt arról, hogy a beáramló levegőnek fojtása elkerültessék és a levcgőbeömlőiryílásoknak a feltett főzőedényekkel való el'aka^á-a lehetetlenné tétessék. A levegőbeömlőnyfások 60 együttesen gyűrűalakú, aránylag széles, magában zárt kört képeznek és a lap alsó oldalán levő levegőkiömlőnyílásokon oly berendezések vannak, melyek a beáramló levegő legcsekélyebb fojtását is megakadá- 65 lyozzák. A levegőbeömlőnyí'ásókat a tartógyűrűbe helyezett fedőlap kerülete mentén fekvő háromszögnyúlványok határolják, miáltal a levegőátbocsátó nyílások felé fokozatosan szűkülő csatornák keletkeznek. A tűzhelylemez fölött tehát nyugalmi állapotban levő levegő a tűzhelyleinezte való belépéskor fokozalosan gyorsul. A háromszögnyúlványok egyúttal arra valók, hogy a fedőlap megfelelő elforgatásával az átbocsátónyílásokat többé vagy kevésbbé elzárjuk, illetve e nyílásokat teljesen lefödjük, 70 75