126014. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet mentén eltolható alkatrészek, főleg kilincsek rögzítésére
Megjelent 1941. évi január hé 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 12 6 «14. szám. VIII/d. osztály. — E, 5552, alapszám. Szerkezet vezeték mentén eltolható alkatrészek, főleg kilincsek rögzítésérc. László Zoltán igazgató, Budapest, mint „ELZETT" vasárúgyár részvénytársaság budapesti cég jogutódja A bejelentés napja: 1940. évi január hó 26. A találmány különösképpen ajtó- vagy ablakkilincsek rögzítésére való szerkezetre vonatkozik, de általában véve bármely oly alkatrész rögzíthető vele, amely valamely 5 vezeték mentén határoló ütközőig eltolható. Ily alkatrész lehet kilincsen kívül pl. fogantyú, amelyet nyelére, mint vezetékre tolnak fel, amíg az pl. a nyél vastagílásához ütközik és ebben a helyzetében 10 a nyélen rögzítendő; vagy lehet, pl. a találmány szerinti szerkezettel szíjtárcsákat rögzíteni tengelyükön ahelyett, hogy azokat az eddig szokásos ékkel erősítenők meg, ha a szíjtárcsát a tengelyén egy 15 ütközőig tolják és azután rögzítik. Mivel a találmány egyik legfontosabb alkalmazása az ajtó és ablakkilincsek felerősítése, a jelen leírásban részletesen csak ezzel foglalkozunk. E leirás alpján 20 azonban szakértők már könnyen alkalmazhatják a találmányt más lárgyak felerősítésénél is. Az ajtóküincsek felerősítési, illetve rögzítési módja jelenleg hosszadalmas és ne-25 hézkes kézi munkát igényel, ami a nagy időveszteség, szerszámkopás és magas költségek miatt hátrányos, de emellett még tökéletlen is, amennyiben a kilincsek igen gyakran lazák, vagy ellenkezőleg, túl szo-30 rosak és nehezen járnak, a használat folyamán aránylag gyorsan holtjátékra tesznek szert, stb. Ez a jelenleg szokásos felerősítés — röviden összefoglalva — a következő műveletekből áll: A kilincs nyers tengelyét (tüskéjét) fűrésszel pontosan oly mértékben kell megrövidíteni és reszelővel megvékonyítani, továbbá keskenyedővé (kónuszossá) tenni, hogy az pontosan beleüljék az illető zárnál 35 alkalmazott másik kilincs mélyedéséhe. E 40 mellett az illesztésnek olyannak kell lennie, hogy a két kilincs szoros. egymásbahelyezése után azok homlokfelülete közötti távolság éppen az illető ajtó és a rajta lévő két zár-pajzs vastagságával e- 45 gyenlő legyen. Ezután a keresztirányú rögzítőpecek furatait kell elkészíteni és a pecket beütni, azt mindkét oldalon lereszelni, stb. Ha ezt a munkát a műhelyben végzik el, utólag a helyszínen még további 50 igazításokat kell végrehajtani az ajtóhoz való pontos illesztés végett. Nyilvánvaló, hogy már sokféleképpen igyekeztek ez! a drága és tökéletlen felerősítési módot kiküszöbölni és javasoltak is ehhez szerkeze- 55 tekét, de sikertelenül, mert a gyakorlatban a kilincseket ma is ezzel a módszerrel szerelik fel. A találmány szerinti megerősítési móddal a fent vázolt eljárás fölöslegessé vá- 60 lik és tömegesen, szabványos méretekkel készült kilincsek pillanatok alatt felszerelhetők minden ajtóra, bárminő legyen is annak vastagsága, természetesen csak a gyakorlatban szófcajöhe';ő mérethatárokon 65 belül. Ezt az eredményt azzal érjük el, hogy az egyik kilincs tengelyén (vagy általában véve azon a vezetéken, amelyiken a rögzítendő alkatrész mozgatható) fogasrúdat alkalmazunk, a másik kilincsen (ü- 70 letve általában a rögzítendő alkatrészen) pedig e fogasrúddal kapcsolódó és rúgóhatás alatt álló fogat helyezünk el; a fogazás alakja olyan, hogy a foggal ellátott kilincs a másik kilincs 75 tengelyén az egyik irányban könnyen mozgatható, a másik irányban azonban csak akkor, ha a fogat a fogasrúdból a
