125940. lajstromszámú szabadalom • VIllamos kisütőcső
Megjelent 1941. évi január hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 125940. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — ZJ . 9650. ALAPSZÁM Villamos kisütó'cső. N. V. Philips' Gloeilampenfalbrieken cég-, Eiiidhoven-ben (Németalföld). A bejelentés napja 1939. évi június hó 6. Németországi elsőbbsége 1938. évi június hó 8. A találmány villamos kisütőcső, amelyet üvegből vagy kerámiai anyagból való kiváltképpen előnyösein lemez- vagy tárcsaalakú lest zár el, mely nemcsak a cső elö zárását végzi, hanem egyúttal, külön hüvely alkalmazásának mellőzésével, az érinlkeztet őszervek hordozója is. A találmány kiterjed az ilyeuíajtájvi csővel kapcsolatosan .alkalmazandó foglailatra is. 10 Az ilyen csöveknek egyik már korábbam leírt foganatosítása szerint a cső falazata két, pl. sajtolás révén készült részletből lehet összeléve, neve »ebesem a tulajdonképpeni burából és a záró testből, mely résiz-15 lelek mindegyike egy-egy karimával Van kialakítva, melynek segélyével vannak az említett részletek összeerősítve. Ennél a kivitelnél a záróitestbe az elektródák érintkeztetőszervei vannak beforrasztva, emel-20 lett valamilyen szabálytalan alakú szervet, pl. központos peckelt alkalmazhatnak, . melynek alakja a csőhöz tartozó foglalatban levő nyílás alakjának felel meg és mellyel elérik azt, hogy a cső a foglalatba 25 csakis egyetlen helyzetinek megfelelően illeszthető be. Az ilyem pecket vagy egyéb szervet a következőkben «keresőbütyök» névvel fogjuk rövidség kedvéért jelölni., Hogy nem kívánatos csatolásokat a kü-30 lönböző elektródák és egyéb vezetékeik, különösein egy vezérlőrács és egy anóda és azok áraimvezetői között elhárítsanak, más csőszerkezeteik alapján ismeretessé vált árjnyékolószerveket lehet alkalmazni; 35 így pl. igein jói árnyékolást lehet elérni ott, ahol arra szükség van, rácsalakú és tömör árnyékolóelektródák alkalmazásával, igen célszerű azonban az a megoldás is, mely szerint egy vezérlőrácsot és egy anódát olyan árambevezetőkkel kötnek össze, me- •£'.)•> Ivek a cső más-más véglein vaunak kivezetve. Ámbár ez utóbbi megoldás az árnyékolást tekintve' igen előnyös, mégis különösen akkor, ha sajtolt falazatrészekből indulunk toki, szerkezeti szempontból hátrányos, mert ezeknél a sajtolt csöveknél a legnagyobb előny éppen abból származik, hogy a csőszerkezetet lehetőleg egyszerűsítjük; a legnagyobb egyszerűséget itt az esetben érjük 5(>el, ha a tuliajdonképpeini buráiba egyetlen árambevezető sincs beforrasztva, hanem valamennyi vezető az üvegből való zárótestbe van besajtolva, mely zárótest a tulajdonképpeni burával karima révén van ?,.">. összekötve. Az ilyen szerkezet a készülék felépítése szempontjából is előnyös, mert ekkor a csövek valamennyi csatlakoztatószerve a csövek egyik végén helyezkedik el. «>Ha valamennyi csatlakioztatószerv az egyik végein van beforrasztva, a különböző elektródákat egymáshoz képest úgy árnyékolhatjuk, hqgy a cső belsejében olyan ernyőket alkalmazunk, melyek a csőfalig 6&átmemőem helyezkednek el és hogy a csövet egyébként ismeretes módon külső oldalán fémeizzük, amikoris lehetőleg jó árnyékolást kapunk a csövön kívüli érintkeztetőszervek köaött is, ha ezt a fémezést 70 * az említett keresőbütyök felületén áthaladóan is alkalmazzuk.
