125540. lajstromszámú szabadalom • Csapágyötvözet
2 135540. és különösen kiemelendő, hogy az ötvözet cseppfolyós állapotban igen jól ömlik. Az ömlőképességfokozás az aláhűtesnek nevezett jelenségben alapul, vagyis más :& szavakkal azon, hogy a megömlesztett ötvözet hosszabb ideig marad folyékony, mint ez egyébként várható volna. Ez a körülmény vékony öntvények készítését jelentékeny mértékben megkönnyUi. 40 A fentemlitett hatás viszkozitás! spirálpróbával állapítható meg. így az alább közölt összetételű két ötvözetet először 670 C°-on és azután 720 C°-on ömlesztettük meg és azt találtuk, hogy a (B) «15 ötvözet körülbelül 30 százalékkal nagyobb távolságra folyik, mint az (A) ötvözet. A szóbanforgó Ötvözetek megközelítő összetétele: A B 2Q * százalék Ón 5,0 5,0 Antimon 0,7 0,7 Réz 0,0 2,3 Nikkel ' 2,0 0,7 26 Mangán 1,0 0,0 Magnézium 0,4 0,4 Szilícium 0,3 0,3 Vas 0,3 0,3 A többi alumínium. 30 A törzsszabadalom szerinti olyan ötvözettel kapcsolatban, mely 5,0 százalék ónt, 0,8 százaíék antimont, 1,0 százalék mangánt, 2,0 százalék nikkelt, 0,4 százalék magnéziumot, továbbá kevés vasat 35 és szilíciumot tartalmaz, azt találtuk, hogy az ötvözetet olyan tégelyben kell önteni, melynek mérete jóval "nagyobb, mint a kívánt csapágypersely. Ez azért szükséges, mert a kapott nyers öntvény 40 Telületén likacsok és repedések alakjában kisebb hiányok mutatkoznak. Ezek eltávolítására a fém egy részét le kell esztergálni vagy máskép kell lemunkálni és a keletkező forgácsok veszendőbe men-45 nek, mert az újraömlesztésükkor fellépő oxidálódás túlságosan nagy mértékű ahhoz, hogy az újraömlesztés érdemes legyen. Ezenfelül, ha a fentemlített módon készült vastag öntvény belsejéből csap-50 ágyperselyt munkálunk ki, az ötvözet e részének szemcsenagysága rendszerint meglehetősen durva. A tégely önt vénynek és a kész csapágyperselynek viszonylgaos méreteit a mel-55 lékelt rajz 1. ábrája példaképen szemlélteti. Az ábra a tégelyöntvény függőleges metszetét mutatja, ahol is (A) maga az öntvény, míg a vonalkázott (B) részek a belőle kimunkált végleges csapágyperselyek. " 60 Ezzel szemben a jelen találmány értelmében az öntvényt a 2. és 3. ábrán szemléltetett módon előnyösebben állíthatjuk elő. A 2. és 3. ábrák függőleges metszetben 65 és felülnézetben öntőcsészét mutatnak, mely számba vehető réz- vagy ezüstadalékot tartalmazó ötvözet öntésére alkalmas. A forma két (Q és (D) részből van. (E) a csapágypersely, (F) a beöntő tölcsér. 70 A levegő a szűk (G) nyíláspkon távozhat, melyeket a forma két felében alakítunk ki. A fenti öntőforma és a találmány szerinti ötvözet felhasználásával elniarad- 70 nak az öntvény' felületén mutatkozó repedések és egyéb felületi hiányok és így a csapágypersely utólagos megmunkálása a lehető legcsekélyebb mértékűre csökkenthető. Ezenfelül az ötvözet beöntésé- 80 bői származó toldalékok újra megömleszthetők és anyaguk újra felhasználható. A leírt módon történő öntésre jellegzetesen alkalmas fentemlített (B) ötvözet, továbbá az alábbi megközelítő összetételű 85 ötvözet: C Ón 5,0 százalék Antimon 0,8 „ Réz 1,5 ,, 90 Ezüst '. 0,3 ,, "* Nikkel 1,0 Mangán 0,2 Magnézium 0,4 ,, Szilícium 0,3 ,, 95 Vas 0,3 A többi alumínium. A különleges keménység bizonyos mértékben az öntés módjától és a hőkezeléstől függ. 100 Azt találtuk, hogy a következő összetételű ötvözet: kb. 4,5 százalék ón, 0,6 százalék antimon, 0,5 százalék nikkel, 2,0 százalék réz, 0,7 százalék magnézium, a többi gyakorlatilag alumínium (összes 105 vas- és sziliciumtartalom kb. 0,7 százalék), ha azt a leírt módon csészében öntjük és 170 C°-on 10 óra hosszat nyugalomban hagyjuk (öregítjük), 80 Brinnellkeménységű, rtiíg ha az ötvözetben a 110 rezet 1,2 százalék nikkellel és 0,8 százalék mangánnal helyettesítjük, azonos hőkezelés mellett csak 55 Brinnel-keménységet érünk el.