125483. lajstromszámú szabadalom • Sapka

t Megjelent 1940. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI W^Qx SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 135483. SZÁM. I/C. OSZTÁLY.— ÉR. 8936. ALAPSZÁM. Sapka. Dr. Gordon János kereskedő, Budapest. A bejelentés napja 1939. évi november hó 29. A legjobban elterjedt, utazód, ill. sportsapkák hátránya, hogy csak úgy, mint aférfikalapokat, minden előfordulói fejbőséghez külön kell előkészíteni azokat. E sapkák azonban hasonlíthatatlanul több színbem és többféle alakban kerülnek forgalomba, mint á férfikalapok és így az eladóknak aránytalanul nagy készleteket kell belőlük állandóan ' raktárom tárta-10 niok. Isimerietes oly sapka is, melynek felfekvőkoszorújáiban köröskörül gumizsinór van. Az ilyen sapka ugyan kissé változtatható bőséígű, azonban hátránya, hogy 15 a körülfutó gumizsinór miatt nem lehet hioBZíá ellenzőt alkalmazni. E körülmény az egiéisz, sapkát kiveszi tulajdonképpeni alakjából. További hátránya, hogy a gumizsinór közvetlenül a sapka testében 20 helyezkedik el, szorítja a fejet, különösen a homlok!- és halántékbőrt, ahol csíp, izzását és mély barázdákat szánt. Ismeretes végül oly sapka is, amelynek , kengyelszerűen elálló gumipántja van. Ez 25 a pánt vagy az áll, vagy a koponyatői alá illeszkedik éis elcsúszás! ellen a fejtetőhöz szorítja a sapkát. E! kivitelnek isi az ai hátránya, hogy a sapka egyszeri bősége a végleges. 30 A találmány kiküszöböli e hátrányokat. A találmány szerinti sapka jellegzetessége oly felfeklvőkoszorú, melynek homlok-, esetleg halántékrésze is gyakorlatilag fix, tarkó felőli részei elleniben rugal-35 masan engedékeny. A találmány ama felismerésből indul ki, hogy a teikintetbejöVő sapfcaméretek körzetében a koponya homlokrésze, sőt a halántékrósz, is, aránylag tág fejbőségi . határok között, gyakorlatilag alig mutat 40 valami említésre méltó változásit hanem valójában rendszer int a tarkó felőli részek okozzák a fej bőségek változásait. Ehhez járul még, hogy a sapka ellenzőjét rendszerint úgy húzzák le a szemre, 45 hogy a sapka mellsői részének állása általában azonos szokott lenni. így tehát az is elegendő, ha a sapka felfekvőkosziorúj árnak változatlan homltak-, esetleg halántékrészt, de változó tarkórészt készítünk 50 és e kétféle részt úgy egyesítjük egymással, hogy az előbbi gyakorlatilag fix, az utóbbi ellenben rugalmasan engedékeny. A rugalmasain engedékeny trész többféle fejbőséghez egyaránt önműködően illesz- 55 fcedik. így tehát azonos sapka nem csupán egyetlen, hanem számos különböző fejbőséghez illik. Az; effélie sapkákat szövetmaradekofchol szokták készíteni ós így a sapka alkalmassági körének kitérj esz- 60 tése azért is súlyosan esik a latba, miért éppen szövetmaradékokbólí nem szokott annyi anyag rendelkezésre- állni, hogy valamely adott mintájú szövetből minden egyes fejbőséjget külön-külön lehessen 65 akadálytalanul előkészítenünk. Az új sapka további' fontos! előnye, hogy a homlok- és halántékbőrt, szóval a fej legérzékenyebb részeit egyáltaláni nem támadja meg és a rugallmas húzást csu- 70 pán hátul, a tarkó felőli részen fejti ki, ahol a feji már távolról sem oly (érzékeny ós ahol a hajzat, különben is, saját .résziéről ugyancsak rugalmas átmenetelességgel veszi fel az esetleges szorítást. 75-