125468. lajstromszámú szabadalom • Ággyá átalakítható ülőbútor
J2546S. § leginkáhtb igénybe véve; ellenben a (12) párnarész alacsonyabb tehet, illetve eléggé magas ágyneműtartó-fiókka'l és ,(9) párnával kapcsolatban .alacsonyabbnak kelll f. lennie, hogy az ülőbútornak szabványos, használható méreteit megtarthassak. Viszont ilyen alacsonyabb (12) párnarész esetén gondoskodni kell annak a 4. ábra (szerinti lecsap pántot t helyzetében, melyben W) alsó felülete a 9 párnarész 10 kereténél magasabban fekszik, eainek a 12 párnarésznek kellő alátámasztásáról. Ezt a találmány szerint úgy érjük el, hogy a (19) fióknak (22)'fedelet adunk (5. ábra), mely 15 a bútor összecsukott állapotában az 5. ábra szerinti alacsonyabb szinten a fiók mellső (23) széle mögött foglal helyet, ebből a helyzetből azonban, az ágyneműtartósaknak a 4. ábra szerinti, kihúzott állapotá-20 ban felemelhető, ill. az alábbi célból, jobbra felbillenthető és mellső szélével a fióknak említett mellső (23) szélére lefektethető (6. ábra). 'A (22) fedélnek a (19) ágyneműi artó^í iókkal való összeköttetésére ih és emelése közben való vezetésére célszerűen az 5. és 6. ábra szerinti szerkezetet alkalmazzuk, mely szerint a (22) fedélnek (24) nyúlványa (25) csapot hord, mely a (19) fiók egyik oldalfalában kialakított (26) 30 viezetőhasítékkal vagy horonnyal kapcsolódik, így a (22) fedél, hátsó végénélj, kényszer mozgású vezetést kap. Magától értetődik, hogy a fedél vezetésére tetszőleges más szerkezetet is használhatunk, de kí-35 vánt esetben teljesein szabadon kiemelhető és lefektethető (22) fedelet is alkalmazhatunk. A leírt bútor használati, illetve működési módja a következő: 40 Ha a bútort az 1. ábrán látható, pamlagul használható összecsukott állapotából fekhellyé akarjuk átalakítani, akkor a (19) fiók (23) mellső szélét megragadjuk és előrehúzzuk. Eközben a fiókon lévő, ma-45 gában véve ismeretes (fel nem tüntetett) ütközők a mellső (14) lábak hátsó oldalához ütköznek, amikoris a (14) lábak a (9, 12) párnarészekkel együtt előregördülr nek. Ugyanekkor az (5) háttámla az 1. 50 ábra szerinti helyzetből a 4. ábra szerinti helyzetbe billen és a hátsó (14) lábak az (1, 2) állványoldalakon alkalmazott, magáiban véve ismeretes (fel nem tüntetett) ütközőkhöiz ütköznek, amikoris a (19) fiók 55 a 4. ábra szerinti helyzetet foglalja él. Ezután a (22) fedelet az 5. ábra szerinti helyzetből felemeljük, felfelé billentjük, az ágyneműt a (19) fiókból kivesszük és a fedelet a 6., illetve 4. ábra szerinti helyzetbe fektetjük, végül pedig a (12) párna- 60 részt a (22) fedélre ráfordítjuk, amikoris az egész bútor a fekhelyül használhatói, 4. ábra szerinti helyzetet foglalja el. Világos, hogy ha a leírt bútort ismét pamlaggá akarjuk átalakítani, akkor a leírt 65 műveleteket fordított sorrendben alkalmazzuk. Nevezetesen a leágyazás után a (12) párnarészt a (9) párnarészre visszabillentjük, a (22) fedelet felemelve, az ágyneműt a fiókba rakjuk, a fedelet' az 5. íábra sze- 70 rinti helyzetbe visszahelyezzük és a fiókot visszatoljuk, amikoris a 14, 10, 9, J2 teszek is visszatolódnak és eközben az (5) fejtámla önműködően az 1. ábra szerinti helyzetbe tér vissza, melyben a (8) lécek 75 alsó vége a (7) rúdba akadva, a szerkezetet rögzíti. Magától értetődik, hogy ugyanezen leírt szerkezetek karosszéknek egyfekhelyes ággyá való átalakítására is felhasználna- 80 tók. Bármelyik megoldási alaknál és alkalmazásnál, a találmány az ággyá átalakítható ülőbútoroknak ama csoportjához alkalmas, melynél az ágyat kihúzható és a kihúzás irányával párhuzamos fekvésre' 85 való ülő-, illetve fekvőfelületek és a bútor kihúzott állapotában fejtámlául szereplő háttámla alkotj ák. Szabadalmi igénypontok. 1. Ággyá átalakítható ülőbútor, melynél laíz 90 ágyat kihúzható és a kihúzás irányával párhuzamos fekvésre való ülő-, illetve fekvőfelüleltek és a bútor kihúzott állapotaiban fejtámlául szereplő háttátmla alkotják, melyre jellemző, hogy a bu- 95 tarnak valamennyi, vízszintes iráwyhain, kihúzható része a butarállvány oldallapjaitól függetlenül lábakon nyugszik.. 2. Az 1. igénypontban meghatározott bútor megoldási alakja, melyre jellemző, 100 hogy a bútor (1, 2) állványának, mellső merevítő összeköttetés mellőzésével, hátsó (3, 4) merevítése van.. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott bútor megoldási alakja, melyre 105 jellemző, hogy az összes (5, 9, 12) (párnázott részek egymáshoz csatlakozó éleiken egymáshoz képest forgathatóan vannak összekötve. 4. A 3. igénypontban meghatározott bú- H0 tor megoldási alakja, melyre jellemző, hogy a tulajdonképpeni ülő-, illetve fekvőhelyet alkotó (9, 12) párnarészek egymáshoz csatlakozó (13) élükön öszr sze vannak kárpitozva. 115 5. Az 1—4. igénypontok bármelyikébein meghatározott bútor megoldási alakja,
