124964. lajstromszámú szabadalom • Verőléc és cséplődob cséplőgépekhez
2 124964. A mellékelt rajz a találmány szeriinti verőléc egyik kiviteli alakját példaképen tünteti fel, még pedig az 1. ábra a cséplődobon egymásután kö-5 vetkező két verőléc végnézetét, ill. valamelyik fogas sor szerinti metszetét, a 2. ábra pedig e két verőléc egy-egy darabjának felülnézetét. A cséplődobra erősítendő 7 verőlécek 10 hossza, szélessége és anyaga a szokásos. A verőlécek egyik lapjáról egyenes körkúp alakú 1—6 fogak nyüllnak ki, melyek a 2. ábrán látható párhuzamos, ferde a sorokban fekszenek. Az adott példában mind-15 egyik sorban hat fog van és ezek magassága a verőlécek egyik hossz-szélétől a másik felé fokozatosan, enyhén nő, majd a sor végének elérése előtt ismét csökken. Az 1. ábrán az 1 fog a legalacsonyabb és az 5 2o fog a legmagasabb. Az 1. ábra baloldali része a fogak csúcsait összekötő aszimmetriás, domború vonalat is feltünteti. Az a sorok akkora távolságban vannak egymástól, hogy (a 2. ábra baloldali részét 25 tekintve) minden sor bal vége a fölötte levő sor jobb végével közös vízszintes vonalon fekszik. Az a sorok így meghatározott távolságát gyakorlatilag legfeljebb mintegy 20o/o-kal nagyobbra vagy legfeljebb niint-30 e §y 50o/o-kal kisebbre is vehetjük. A fogak a verőléccel egy darabban, sajtolás vagy öntés útján készülhetnek. A fogak csúcsa kissé le van tompítva. A verőléceket a cséplődob palástjának 35 hosszirányú alapsíneire erősítjük, még pe- -dig úgy, hogy a forgásirányban egymást követő lécek a fogas sorainak ferdesége, a 2. ábrán látható módon, váltakozó irányú legyen. Erre a rendszabályra azért van 40 szükség, mert a dob palástján végig azonos irányú fogas sorok spirálist alkotnának, melyek közei a beadagolt gabonát a cséplődob egyik vége felé terelnék, amit természetesen nem szabad megengedni. A verő-45 lécek felerősítésére nézve további előírás az, hogy a legkisebb fogaknak a 2. ábrán b nyíllal megjelölt forgásirány felé kell feküdniök, mely elrendezés a beadagolt termény fokozatos bekapása végett szük-50 séges. Az eddig ismert verőlécek használata esetén, amint már említettem, a gabonaszárak — különösen nedves gabonánál — a dobra könnyen rácsavarodnak. A rá-55 csavarodás a dob alsó végének körzetében, a dobkosár alsó szélénél kezdődik. A találmány szerinti verőlécek alkalmazásakor ez a hátrányos jelenség elmarad, mert az elől haladó alacsony fogak a szalmát a dobkosár végén túl mindig biztosan eleresztik, 60 az őket követő magasabb fogak pedig a szabaddá vált szalmaszálakat ellökik. A találmány szerinti verőlécekkel felszerelt cséplődob tehát munka közben nem akad el- 65 A cséplés hozama teljes, mert a fogak a gabonaszemeket a terményből biztosan kifésülik. Azok a fentebb említett, ismert verőlécek, amelyeken valamennyi fog magassága azonos (és elrendezésük is a talál- 70 mámy szerintitől eiDtérő), a szemeket ugyancsak fésüléssel csépelik ki, azonban a fésülés nem fokozódó erőhatással történik, hanem azonnal a legnagyobb erőhatás lép fel, mihelyt a verőléc elől haladó nagy 75 fogai a kalászt elérik. E körülmény folytán ezek az ismert verőlécek a kalászt a száráról sok esetben leszakítják, úgyhogy az a benne levő magvakkal együtt a kicsépelt szalma közé jut és veszendőbe megy. Ezzel 80 szemben a találmány szerinti verőléc, amikor a csépelendő kalászt eléri, eleinte a legkisebb fogakkal fésül, melyek a legkisebb erőhatást fejtik ki, s csak azután lépnek működésbe a fokozatosan magasabb 85 további fogak. A fésülés tehát kíméletes lévén, a kalászok nem szakadnak le. A gabona beadagolásának helyén, vagyis a cséplőgép etetőnyílásánál, a találmány szerinti verőléc alkalmazásakor a gabonát 90 — mint említettem — nem kell benyomkodni. Ez azért van így, mert a dob és a dobkosár közti cséplőtér bejárati vége akkor, amikor alatta egy verőléc halad el, a fokozatosan nagyobb és nagyobb fogak 95 miatt fokozatosan szűkül és így a verőléc a gabonát ékhatással biztosan behúzza. Az ismert verőlécekinél ezzel szemben a cséplőtér említett bejárati végi mindig állandó bőségű marad, úgyhogy a verőlécek a ga- 100 bonát nem húzzák be elég hatásosan. A találmánynak különös előnye van a rizs cséplésénél is, ahol tudvalevőleg meglehetős nehézségeket okoz a szemek leválasztása a bugáról, mert azok igen erősen 105 ülnek a szárukon. Ezért eddig a cséplésnél aránylag sok szem a kalászon maradt és veszendőbe ment. A találmány szerinti verőléc fogai közt azonban a rizskalász zeg-zugosan helyezkedik el és így a rizs- 110 szem a száráról könnyen szakad le. Ezenkívül az ismert verőlécek bordái a rizskalászt a dobkosár hézagai közé nyomták be és a szemeket a szárukkal együtt szakították le, úgyhogy ezeket a laszakadt kalá- 115 szokat gyakran kellett a tisztító rostáról leszedni. A találmány szerinti verőlécnél
