124960. lajstromszámú szabadalom • Önindító belsőégésű erőgépekhez, főleg járműmotorokhoz
Megjelent 1940. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 124960. SZÁM. V/d/2. OSZTÁLY. — JV". 3481, ALAPSZÁM. Önindító belsőégésű erőgéphez, főleg járműmotorokhoz. Neufeld Sándor üzemvezető", Budapest. A bejelentés napja 1939. évi november hó 25. A belsőégésű motorokhoz, tehát robbamóvagy Dieselmotorokhoz igen gyakran alkalmaznak villlamos önindítókészűlékeket, amelyek járműmotoroknál) rendkívüli el-5 terjedtségnek örvendenek. Ezek az indítókészülékek lényegében véve úgy működnek, hcki.v az indító vi! l'a-nymotor tengelyén lévő kis fogaskerék az indítás pilllanatábain a robbanó- vagy Dieselmotor főtengelyével 10 összefüggő másik fogaskerékkel kapcsolatba jut és azt forgásba hozza. Eminek az elvnek a megvalósítása legegyszerűbbéin úgy történik, hogy az indító villanymotor tengelye, meljy az említett — tengelyirány-15 ban mozgó — fogaskereket hordozza, szabadon nyúlik ki a villanymotorból, vagyis a villanymotortól elfordított végén csapágy nincsen. Ez a gyakran alkalmazott elrendezés azért hátrányos, mert a villany-20 motor tengelye, pl. az indításnál néha bekövetkező visszalökések follytán, erős hajlítóigénybevétel alá kerülhet és ilyenkor az említett ágyazás mellett könnyem elhajlik, ami nagyon kellemetlen üzenizava-25 rokat okozhat. E hátrány kiküszöbölésére ajánlották már a tengely szabad végének külön csapágyba helyezését, de ez az ismert szerkezet nem vált be, mert a csapágyat az önin-30 dítómotorra vagy az indítókészülék más alkatrészére erősítették megfelelő konzol segítségével, amelynek aránylag nagy a helyszükséglete és így nehezem helyezhető el. 35 A találmány 'értelmében az indítómotor tengelyének biztos ágyazását úgy érjük el, hogy annak a motortól elfordított (szabad) végét az önindítótól különálló, tehát attól eltávolítható, de üzemközben azzal közvetve összeerősített alkatrészen ágyazzuk1 40 és pedig előnyösen a sebességváltó, lendkerék vagy tengelykapcsoló tokján. A csatolt rajz a találmány példaképeim kiviteli alakját vázlatosan ábrázolja. A feltüntetett és az alábbiakban leírt példa gépkocsi- í5 motor önindítószerkezete, melynél a találmány szerinti csapágy a lendkerék tokjában (házában) van és a jobb érthetőség kedvéért a rajz ezt a tokot és a vele összefüggő sebességváltót a motortól kissé eltávolított 50 helyzetben tünteti fel, de természetes, hogy üzem közben a motor és ezek az erőátviteli szervek a motorral szorosan össze vannak erősítve. A csatolt rajz szerinti részben metszett 55 nézetem 1' a járműmotor hengeröntvénye, 2 az önidítómotor, 3 pedig ennek tengelye, mely az indítás pillanatában kiugró fogaskereket hordozza, ezt azonban mint ismert és a találmányt nem érintő alkatrészt nem @g tüntettük fel. A sebességváltó burkolótokját 4, a lendkerékét 5 jelöli; utóbbin 6 nyúlvány vagy szemölcs van, melyben a találmány szerint alkalmazandó csapágyat elhelyeztük és e csapágy jobb feltüntetése §5 végett a szemölcsöt metszetben szemléltettük. A csapágy a felrajzolt kiviteli példánál lényegében véve 7 perselyből áll, melyet a 8 csavar és erre csavart anya tart a 6 szemölcs falán. A 7 persely 7ü csapágybéléssel is ellátható, melyet a rajzon nem tüntettünk fel. A 3 tengely üzem közben a perselyt természetesem kitölti, illetve annak végéig ér, a rajz szerint csak'
