124554. lajstromszámú szabadalom • Villamos szabályozó berendezés
124554. 3 Végeredményben a relé erödőnyomatéka C= Ker 2 — K'e s 2 de er = U 2 — e a , s ezért C = K. (U2 -e 2 ) —K'e 2 . 5 U=U0 esetén kell, hogy C = 0 legyen, ezért K (U2 —e s 2 ) = K'e 2 és ezzel C = K (U2 —U 2 ). Azt az Uo feszültséget, amelynél C=0, az R ellenállás határozza meg s így e fe-10 szült ség a kívánt értékre be is állítható. A relé íorgatónyoimaté<kániaik érzékenysége a nyomaték százalékban kifejezeti; differnciális változása és a feszültség százalékban kifejezett differenciális változása 15 közötti aránnyal definiálható. Az érzékenység kifejezése tehát: dC/O dC U ..,..,, = ~j=- • -j^, amit kiszámítva: dU/U du (j U _ 2Ü 2 2 KU ' K(ü 2 -Ü 2 ) ~~ U 2 ~-U 2 ami U=Uo környezetében igen nagy érték 20 és es -től független. Az I tekercs s—r áramkörébe a telített önindukciót telítetlennel lehet helyettesíteni, ha az r állandó ohmikuís ellenállást egy állandó áramot átbocsátó (pl. vashyd-25 rögén) ellenállással pótoljuk. Ez esetben az előbbi esetben alkalmazott gondolatmenet nyomán arra jutunk, hogy a forgatónyomaték C = k (/ü»=ef - l/ül^ef) 30 a nyomaték érzékenysége pedig: dC TJ üa dü • C -u2 ~e 2 ^/(ü 2 -e 2 ).( 2 ü-e 2 ) Ez az érzékenység függ es -től, amelyet ennek megfelelően választhatunk meg. Végül, hogy az érzékenységet emeljük, 35 vagy a frekvenciától való viszonylagos függést csökkentsük, az r állandó ellenállás helyett olyan, ellenállást alkalmazhatunk, melynek ohmikus értéke a feszültség növekedésekor csökken. (Thyrit, carlo borundom, stb.) Ez esetben az s önindukciónak természetesen telített vasmaggal kell bírnia, úgy, hogy a kapcsain fellépő es feszültség gyakorlatilag állandónak legyen tekinthető. A relé nyomatékának érzékenysége ez, esetben lényegesen függ az 45 ellenállás változását jellemző r=f (es ) függvénytől. Minél meredekebben csökken az r értéke az, árain függvényében, annál érzékenyebb a relé- A vektorábra megmutatja, hogy az áramvektor gyötr- 50 sabban növekszik, mint az er vektor, tehát a forgatónyomaték az TJ feszültség változásával erősen változik. Az I tekerés áramkörét más feszültséggel is lehet táplálni, mint a V tekercsét. 55 E célra a telítettségtől nagyon távoleső és kis feszültségeBésű transzformátort használhatunk. A találmány keretének átlépése nélkül az r és R ellenállásokat, vagy a T transz- 60 forniátort oly más elemekkel is helyettesíthetjük, amelyeknek hatása folytán az I tekercsben két, a feszültség változására egymással ellentétes értelemben változó áramösszetevő eredő árama folyik. 65 A 4. ábra a leírt relé egy oly gyakorlati kivitelének vázlata, amely az egyfázisú indukciós számlálóikhoz hasonló elemekből van felépítve. Ez ábra szerint a D korongra hatnak a V és I gombolyítások ál- 70 tal létrehozott fluxusok. A korong elmozdulását az P állandó mágnes fékezi, s ezzel egy bizonyos késleltetést biztosít. Az L elektromágnes a Q járomira ennék állásától függően pozitív, vagy negatív értelmű 75 nyomatékot fejt ki. Ez L elektramágnes nyilván állandó mágnessel is helyettesíthető, bár ez esetben remanenciából eredő hibáik léphetnek fel. Az elektromágnesnek ezenfelül az az előnye is megvan, hogy a 80 fékező nyomaték igen finom szabályozását teszi lehetővé; ugyanis elegendő az áramot a kívánt értékre beállítani, ami a g ellenállás segélyével történhetik. Az ez ábrabeli N higanyos átkaposolót 85 a D korong tengelyéről egy végtelen csavarral kapcsolt fogaskerék hajtja, melynek lassító áttételét célszerűen úgy választjuk, hogy a higanyos kapcsoló mindhárom helyzetében az L elektromágnes 90 által 'kifejtett nyomaték; zérus legyen. Ennek folytán a higanyos kapcsoló két egymásutáni helyzete között a fékező nyomaték bármelyik forgásirányában legalább egyszer pozitív maximumot ér el. Kívá- 95 natos, hogy az e maximumon vialó átmenet még a megszakítás előtt történjék, úgyhogy e megszakítás igen gyorsan és abban a pillanatban menjen végbe, amikor a fékező nyomatéik pozitívből negatív 100 értelművé válik, s így hozzáadódik a mozgató nyomatékhoz.