124392. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés cellulóza erős ásványi savakban való oldatainak folytonos feldolgozására

Megjelent 1940. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR OBÍLTI SZABADALMI BIRŐSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 124393. SZÁM. 1 V/h/l. (IV/i.) OSZTÁLY. — F. 8812. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés cellulóza erős ásványi savakban való oldatainak folytonos feldolgozására. I. G. Farbeiiiiidiistrie Aktiengesellschaft, Frankfurt .a/M. A bejelentés napja 1939. évi augusztus hó 26. Németországi elsőbbsége 1938. évi augusztus hó 30. Ismeretesek olyan eljárások, amelyek­nél cellulózát ásványi savakban, mint kénsavban vagy foszforsavban oldanak és ezeket az oldatokat mesterséges készít -5 menyekké, mint fonalakká, vagy filmekké dolgozzák fel. Az erős ásványi savakban készült cellulózaoldatok egyéb ismert cellulózaoldatoktól, amelyek rézoxid­am'moniákban, vagy kvarter bázisokban 10 készültek, ügyszintén a viszkózétól abban különböznek, hogy viszkozitásuk ugyan­olyan cellulózatartalom mellett sokkal nagyobb, valamint abban a gyors lebon­tásban, amelyet a cellulóza ezekben az 15 oldatokban szenved. E két tulajdonság együttes hatása használható fonóoldatok előállítását és feldolgozását rendkívül megnehezíti. A nagy viszkozitás következtében a tömeg-20 nek a homogenitás eléréséig való átkeve­rése igen lassan folyik le, annál lassabban, minél nagyobb a töltet. A nagymértékben viszkózus tömeg egyáltalán nem légtele­níthető. Ha az oldatot vákuumban dolgozó 25 gyúrógépben állítjuk elő, úgy az nem vezethető át a fonókazánba anélkül, hogy ne jutna az oldatba újból levegő. Más­részt az oldatok nagy lebontási sebessége mellett épen az oldás idejének, valamint 30 annak az időnek a lehető megrövidítése volna kívánatos, amelyre a feldolgozásig van szükség. Bár alacsony hőmérsékletek betartása által az oldott cellulóza lebontását meg-35 lassíthatjuk, ennek azonban, a gazdasá­gosságtól eltekintve, technikailag határai 40 45 vannak, mert a hőmérséklet sülyesztésé­vel az oldatok még nyúlósabbakká válnak. Javasolták továbbá az oldott cellulóza lebontási sebességének azzal való lassí­tását, hogy a cellulóza oldásának meg­történte után az oldáshoz használt sav töménységét hígabb sav, vagy más higító­szer hozzáadásával a cellulózarostok ol­dásához szükséges töménység alá csök­kentjük. Eltekintve attól, hogy ezzel az oldatok cellulózatartálma nem kívánt mértékben csökken, a cellulóza ezekben a „metastabilizált" oldatokban is sokkal gyorsabban megy végbe, mint ahogy arra 50 az oldat viszkozitásgörbéjéből követ­keztetni lehetne. Egymásután következő tölteteknek a szokásos módon való feldolgozásakor tehát a hátrányos jelenségek abban van- 55 nak, hogy az oldatokban már kezdettől fogva a cellulóza nem kívánt lebontása megy végbe; hogy az oldat lebontásának mértéke a töltet feldolgozásának kezde­tétől annak végéig erősen változik és így 60 a következő töltet kezdetén ugrás követ­kezik be, valamint hogy az egyes töltetek a fonókazánokból rendkívül nagy visz­kozitásuk következtében nem követik egymást elegendő élességgel, hanem öre­gebb töltetek maradékai, amelyek meg­felelően nagyobb mértékben vannak le­bontva, friss töltetekkel keverednek, úgyhogy a feldolgozás helyére kerülő oldat tulajdonságai állandóan változnak, ami nagyértékű, egyenletes termékek elő­állítását természetesen lehetetlenné teszi. 65 70

Next

/
Thumbnails
Contents